Kopjafa-avató az erdélyi Nyergestetőn

Ács András fafaragó – kinek keze nyomát dicséri többek között a Német-völgy székelykapuja, a Sánchegy lábánál a Crumerum Fesztiválon felavatott kopjafa és a szénás-völgyi kút – és Szabó Ferenc októberi indítványa alapján elérkezett a pillanat, hogy egy spontán módon szerveződött, huszonegy fős csoporttal elinduljunk Erdélybe.

A kirándulás fő célja Nyergestető volt: ez az a hely, ahol az 1848-49-es szabadságharc egyik utolsó csatája zajlott. Innen védte Tuzson János őrnagy Alcsíkot 200 fős székely sereggel a több ezres osztrák-orosz sereggel szemben, akik végül  csak árulással tudták legyőzni a székelyeket. Hősiességüket még az ellenség is elismerte és zászlóhajtással temették el őket.
Emléküket ma számtalan kereszt és kopjafa őrzi: köztársasági elnök, önkormányzatok, magánemberek, cégek állítottak itt emléket. Most Nyergesújfalu nevében is elhelyeztünk egy kopjafát – a lépcsőtől jobbra, az utolsó sorban keresse, aki arra jár. Rövid avatót is tartottunk,   kifejezve  az összetartozást az egykori hősök és a kárpát-medencei magyar nemzet, a határon túlra szakadt testvéreink és a magyar állam jelenlegi területén élők között. Megható volt látni, ahogy a közelben járdát építő, feltételezhetően csíkkozmási emberek a Himnusznál felálltak.

Ötnapos utunk során felkerestük a környék nevezetességeit: Szovátán a Medve-tavat, a Gyilkos-tavat, a Békás-szorost, több híres templomot, Korondot, Farkaslakát, Parajdot, Csíksomlyót, Székelyudvarhelyet, Segesvárt, Kolozsvárt, Csucsát.

(Az utazás saját költségen történt, a város a kopjafát állta.)

Mihelik Magdolna