Megkezdődött a tanév az esztergomi Montágh iskolában is. A Montágh Imre Általános és Speciális szakiskola komplex oktatási intézmény, ahol az értelmileg sérült – tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott- és halmozottan sérült gyermekek képzése folyik 0-25 éves korig. Az intézménybe 171 gyermek jár, melyből 6-an Nyergesújfaluból, köztük az én Boldizsár fiam is. Most kezdjük az első osztályt, így érthetően nagy izgalommal várjuk a tanévkezdést. Vajon milyen tanító nénit kapunk és kik lesznek az osztálytársak? Zsúfolásig megtelt tornaterembe érkezünk. Első nézésre káosznak tűnik, hiszen az emlékeimben úgy él az évnyitó ünnepség képe, hogy az osztályok katonás sorokban állnak egymás mellett, ehhez képest itt felnőttek, gyerekek vegyesen állnak, ülnek. Ez persze teljesen érthető, hiszen az iskola tanulóitól, a legkülönfélébb testi és szellemi hiányosságok miatt nem várható el, hogy végig állják a ceremóniát. Tanácstalanul nézek körül, hogy hol lehet a mi osztályunk, de hamarosan megérkezik osztályfőnökünk asszisztense és kedvesen az osztályunkhoz vezet. Az első sorban foglalunk helyet és máris megkezdődik a tanévnyitó ünnepség. Az iskola felső tagozatos diákjai műsorral készültek. Verset szavalnak egy darabig fejből, majd az első tévesztés után kissé félszegen olvasva, de egy dolog a fontos Ők állnak a színpadon és a szülők büszkén figyelik, hogy ez az Ő gyermekük! Igen! A mi gyermekünk is képes rá!
Az igazgató Úr a nem túl hosszú nyitó beszéd után minden elsőst megajándékoz, majd felmegyünk az osztályokba, ahol a kedves tanító néni tájékoztat minket a fontos részletekről. A könyveket, melyeket ingyen kapunk, nem kell haza hordani, tehát iskolatáskára nincs szükség. A tanulás helye az iskolában van, nem lesz házi feladat. Tanmenet van, de azt rugalmasan, külön-külön minden gyermek képessége szerint kezelik. De jó! Itt nincs versenyszellem, a gyerekek játszva, jó kedvűen tanulhatják meg a számukra elsajátítható anyagot.
Világunk minden területén uralkodik a versenyre alapuló szemléletmód. Érdekes, hogy pont egy értelmi sérülteket is foglalkoztató intézményben kell megtapasztalnom a kontrasztot: itt az ember, az egyén előrébb van az értékrendben mint a cél, a terv, hogy mivé kell válnia. Tanulhatunk belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése