12 éves ifjú emberkét szednek össze a nagy nyergesi éjszakában a „yardok” részegen – de hogy magában vagy másban ne tegyen kárt, beviszik pár órára az őrsre, legalább tisztuljon ki, s úgy vihessék majd a „taxival” inkább haza. Az ifjú közben maga alá piszkít, annyira jól sikerült az este…
Én még mindig fiatalnak érzem magam, sőt kollégista voltam kilenc évig – sokáig azt hittem már nem lehet nekem új dolgot mutatni a mai fiatalos kicsapongásban, szórakozásban. Tévedtem. Másról szól ma a fiatalság és szertelenség mint 15-20 évvel ezelőtt. Akkor az alkoholon kívül nemigen volt más bódító – ma a legkívánatosabb pirulák, nyalókák már ecstasy-val vagy más anyaggal vannak felturbózva.
Ma is azt látja a mindenre fogékony és útját kereső ifjú, hogy “élj a mának” és egyáltalán nincs holnap. Merülj el teljesen a bódulat ködében – csakhogy ez a köd nagyon erős, nem enged ha egyedül maradsz. A rabjává tesz.
Ki a felelős? Mi magunk, a szülők – felnőttebb embertársaitok, hogy ezt hagyjuk.
A szörnyű diszkótragédia megmutatta a mélységet, az értelmetlen halált… De nem kirívó eset, hisz a legtöbb erőszak a hírekből áramlik az ifjú és fogékony elmékbe. Már ott elmondják mennyi drogot foglaltak le, de hogy mennyit nem azt nem tudjuk, csak az utcán, mulatóhelyeken látjuk esetleg a bódulat eredményét.
Hol a hatóság? Jól-rosszul, de igyekszik tenni a dolgát, razziázik ha erre parancsot kap, szigorít amennyire a jogszabályok ezt számára engedik. Minden televízió, minden egyes játékterem, szórakozóhely, bokor és buszmegálló mellé mégsem állíthatunk “közeget”. Tudod miért? Mert akkor meg az lenne a kirívó és emberi jogainkban, szabadságunkban sértő, s azt tenné szóvá a (fiatal)ember.
Téged nem fogunk megkövezni, ti vagytok a jövő, tudásunk – már ha van ilyen – továbbvivői. De bódultan, eszméletlen állapotban, repülve nem lehet semmit sem átvinni még a következő percbe sem. Valahol elrontottunk mi, felnőttebbek valamit. Valahol mi engedtük ki gondolkodás nélkül a szabadosság szellemét is a szabadság melletti palackból. S ez volt Pandóra szelencéje.
Képzeld el, ha “mindig” ott lenne a hatóság a szórakozóhelyeken… Akkor mit gondolnál róluk? Akkor az már nem szórakozóhely lenne, hanem “fogdaképző”, mennyire normális dolog amikor kiskorúak ülnek a kocsma asztalánál alkoholos italok társaságában, amelyet már épp nagykorú cimboráik kértek ki a számukra?
A megromlott közbiztonságot a rendőrség nyakába varrni, botorság. Társadalmi játékainkat, törvényeinket magunk alakítottuk ki a parlamentben, a hatóság csupán jogalkalmazó. Csak és annyit várhatunk el a rendőröktől is amennyit mi magunk, hétköznapi civilek a konfliktusmentes együttélésben megvalósítunk.
Legyetek fiatalok, legyetek szertelenek, mi így szeretünk benneteket, de a határokat nektek is, nekünk is be kell tartani! A hitelességet pedig először magunkban keressük meg. A mámoros kiskorút meg először a szüleinek és a többi felnőttnek illene jól helyre tenni.
….a rendőrautó lámpáját pedig valóban meg kell javítani…
Kákonyi Gellért
Én még mindig fiatalnak érzem magam, sőt kollégista voltam kilenc évig – sokáig azt hittem már nem lehet nekem új dolgot mutatni a mai fiatalos kicsapongásban, szórakozásban. Tévedtem. Másról szól ma a fiatalság és szertelenség mint 15-20 évvel ezelőtt. Akkor az alkoholon kívül nemigen volt más bódító – ma a legkívánatosabb pirulák, nyalókák már ecstasy-val vagy más anyaggal vannak felturbózva.
Ma is azt látja a mindenre fogékony és útját kereső ifjú, hogy “élj a mának” és egyáltalán nincs holnap. Merülj el teljesen a bódulat ködében – csakhogy ez a köd nagyon erős, nem enged ha egyedül maradsz. A rabjává tesz.
Ki a felelős? Mi magunk, a szülők – felnőttebb embertársaitok, hogy ezt hagyjuk.
A szörnyű diszkótragédia megmutatta a mélységet, az értelmetlen halált… De nem kirívó eset, hisz a legtöbb erőszak a hírekből áramlik az ifjú és fogékony elmékbe. Már ott elmondják mennyi drogot foglaltak le, de hogy mennyit nem azt nem tudjuk, csak az utcán, mulatóhelyeken látjuk esetleg a bódulat eredményét.
Hol a hatóság? Jól-rosszul, de igyekszik tenni a dolgát, razziázik ha erre parancsot kap, szigorít amennyire a jogszabályok ezt számára engedik. Minden televízió, minden egyes játékterem, szórakozóhely, bokor és buszmegálló mellé mégsem állíthatunk “közeget”. Tudod miért? Mert akkor meg az lenne a kirívó és emberi jogainkban, szabadságunkban sértő, s azt tenné szóvá a (fiatal)ember.
Téged nem fogunk megkövezni, ti vagytok a jövő, tudásunk – már ha van ilyen – továbbvivői. De bódultan, eszméletlen állapotban, repülve nem lehet semmit sem átvinni még a következő percbe sem. Valahol elrontottunk mi, felnőttebbek valamit. Valahol mi engedtük ki gondolkodás nélkül a szabadosság szellemét is a szabadság melletti palackból. S ez volt Pandóra szelencéje.
Képzeld el, ha “mindig” ott lenne a hatóság a szórakozóhelyeken… Akkor mit gondolnál róluk? Akkor az már nem szórakozóhely lenne, hanem “fogdaképző”, mennyire normális dolog amikor kiskorúak ülnek a kocsma asztalánál alkoholos italok társaságában, amelyet már épp nagykorú cimboráik kértek ki a számukra?
A megromlott közbiztonságot a rendőrség nyakába varrni, botorság. Társadalmi játékainkat, törvényeinket magunk alakítottuk ki a parlamentben, a hatóság csupán jogalkalmazó. Csak és annyit várhatunk el a rendőröktől is amennyit mi magunk, hétköznapi civilek a konfliktusmentes együttélésben megvalósítunk.
Legyetek fiatalok, legyetek szertelenek, mi így szeretünk benneteket, de a határokat nektek is, nekünk is be kell tartani! A hitelességet pedig először magunkban keressük meg. A mámoros kiskorút meg először a szüleinek és a többi felnőttnek illene jól helyre tenni.
….a rendőrautó lámpáját pedig valóban meg kell javítani…
Kákonyi Gellért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése