Mostanában divat lett kis városunkban szidni az általános iskola felső tagozatát. Baj van a felsővel…
Baj van a felsővel?
Igen, lehet, hogy baj van a felsővel. De nézzük meg közelebbről, hogy pontosan kivel is van baj? A tanárokkal? Vagy netán a gyerekekkel? Esetleg az is lehet, hogy a szülőkkel? Néhány dolgot meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy pontos képet kapjunk.
Az alsó tagozatban 14-15 fős osztályok működnek. 5. osztályban, amely amúgy is nagy változást és sokkal nagyobb terheket jelent a gyerekeknek, összevonják az osztályokat. Anyagi meggondolásból… Hogy nem tesznek jót ezzel a gyerekeknek? Nem számít. Nyilván szakértői vélemény alapján úgy gondolják, hogy a 25-26 fős osztályokban majd könnyebben veszik az ötödikesek az amúgy is sokkal nagyobb akadályokat.
Sajnos, sokan elfelejtenek ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy nagyon lényeges dolgot: hamarabb kezdődik a kamaszkor. 15-20 évvel ezelőtt nem okozott gondot 35-38 fős osztályokban tanítani a sok jól nevelt, értelmes gyermeket. Akkoriban 15-16 éves korukban kezdtek kamaszodni, lázadozni. Amikor már középiskolások voltak, ahol nagyon hamar elhangzott az ominózus mondat: „Nem kötelező ide járni…” De az általános iskola kötelező. Akkor is voltak „rossz” gyerekek, de nem voltak rosszindulatúak, nem érezték úgy, hogy bármit megtehetnek.
Tegyék a szívükre a kezüket, kedves Szülőtársaim, és vallják be őszintén: mikor volt/van a legtöbb gondjuk odahaza a saját gyermekeikkel? Óvodáskorban? Alsó tagozatban? Vagy netán a felsőben? Miért van az, hogy ha behívjuk a szülőt fogadó órára (és a legritkább esetben még hajlandó is bejönni), és elmondjuk, hogy mi a probléma a gyermekkel, a legtöbb esetben azt a választ kapjuk, hogy „Otthon se bírunk vele…”?
Mit tehetünk mi, pedagógusok, ha ilyen gyerekből van 5-6 egy osztályban? Igen, tudom, mi vagyunk a szakemberek… De amíg a szülők részéről nem kapunk támogatást, nem fog történni semmi. Mert mit tehet a pedagógus? Próbálja szép szóval, rábeszéléssel, aztán legfeljebb beír az ellenőrzőbe, hogy tudassa a Szülővel, hogy baj van a gyerekkel. De mi van akkor, ha a gyerek pontosan tudja, hogy nem fog történni otthon semmi? Se beszélgetés, se lelkizés, se büntetés? Mennyire fogja érdekelni egy beírás?
És mi van akkor, amikor a kedves Szülő visszaír a pedagógusnak, hogy az ő gyereke nem rendetlenkedik? Honnan tudja? Ott volt? Ja, hogy a gyerek otthon azt mondta… Mert valószínűleg a gyerek majd mindent úgy mesél el, ahogy történt, és nem úgy, ahogy ő a legkedvezőbben jön ki a helyzetből…
Amíg egy–egy 25-26 fős osztályban van legalább 5-6 olyan tanuló, aki úgy érzi, bármit megtehet, mert a Szülő támogatja, és ha hazamegy a beírással, akkor a Szülő úgy reagál, hogy ”Na, majd én bemegyek az iskolába, és megmondom annak a tanárnak…”, addig nem sokat tehet a pedagógus. Elég 3-4 „beszólongatós”, bekiabálós, folyton beszélő tanuló, hogy tönkretegye a legjobban felépített órát is. Valljuk be, nincs sok eszköz a pedagógusok kezében. Csak a szülőkkel együtt tehetünk valamit.
Arról se feledkezzünk meg, hogy immár 8. hónapja járnak a gyerekek (és a pedagógusok is!) állandóan délután iskolába. Délelőtt tanulnak, edzésre, zeneiskolába járnak, már fáradtan érkeznek az iskolába, ahol ismét csak csendesen, fegyelmezetten kell(ene) viselkedniük, lelkesen részt kell venniük az órákon, felelniük kell, dolgozatokat kell írniuk, miközben odakint ragyogóan süt a nap...Önök bírták volna ezt 11-12 évesen?
Úgy gondolom, mint mindennek, ennek a dolognak is két oldala van. És illene mindkét oldalt megvizsgálni, mielőtt bárki is kimondja a divatos mondatot: „Baj van a felsővel…”
Vécs Éva
Bejegyezte: Névtelen , bejegyzés helye: Nyergesi Hírmondó, időpont: 2011. április 29. 21:20
Baj van a felsővel?
Ahogy az előző cikkben olvashatták, meg kell hallgatni mindkét oldalt e kérdésben. Így szülőként szeretnék a témában véleményt nyilvánítani.Igen, baj van a felsővel.
Igen, az ötödik osztály valóban nagy változást jelent a gyerekeknek:
Míg alsóban egy –két tanító néni foglalkozik velük, felsőben 5-6 tanár tanítja őket, különböző elvárásokkal.
Míg alsóban a tanító nénik szeretete veszi körül a gyerekeket, figyelemmel kísérik iskolán kívül is sorsukat, ápolgatják lelküket, addig felsőben ez egy szemvillanás alatt megszűnik. A tanár – diák kapcsolat (tisztelet a kivételnek!) kizárólag a tananyag leadására és számonkérésére korlátozódik. Felnőttként kezelik őket, pedig ők 11-14 éves GYEREKEK!!!!!!!!! Akik bármit megtesznek annak, akit igazán szeretnek és tisztelnek.Az ötödik osztályt olyan gyerekek kezdik, akik motiváltak, szeretnek tanulni, húzzák egymást, versengenek egymással a tanulásban, sírva fakadnak 1-1 rossz jegy miatt. Mindez egy tanév alatt eltűnik, a gyerekek utálnak iskolába járni, eltűnik belőlük a versenyszellem (nincsenek kellően motiválva), csak egy vállrándítást okoz 1-1- rossz jegy. Ezt a változást szülőként megélni sem egyszerű. Ez magyarázható a kamaszkorral, de kérdem én ebben a pedagógusoknak valóban nincs részük?
Sok szülőtársammal együtt szívemre teszem a kezem, és igen, beismerem, hogy a felsős gyerekekkel valóban nehezebb. A problémáik megoldása, viselkedésük kezelése sokkal több türelmet, odafigyelést kíván, s a megoldás a sok-sok beszélgetés. Mivel a gyerekek, idejük nagy részét az iskolában töltik, nevelésükben a szülők mellett a pedagógusoknak is részt kell vállalniuk. A beírások helyett illetve mellett, a problémák többségét az iskolában kellene megoldani, talán több beszélgetéssel????? Azt gondolom, hogy a szülők nagy része próbál partner lenni, megjelenik a fogadóórán, elbeszélget gyermekével a helyes viselkedésről, megbünteti, ha szükséges, de a tiszteletet a pedagógus helyett nem vívhatja ki, ezt mindenkinek magának kell megszereznie. Ez a pedagógusok egy részének sikerült! Igen, van olyan szülő (sajnos nagyon kevés) aki bemegy az iskolába, elmondja véleményét a pedagógusnak, segítséget kér tőle és segítséget ajánl, mégsem változik semmi, illetve mégis, egyesek mindezt a gyereken másnap visszaverik. Mindez azt mutatja, hogy a szülő megjelenése az iskolában bizonyos pedagógusnak nem tetszik.
A „délutános műszakkal” kapcsolatban mi szülők, már az év elején tudtuk, hogy ez a munkarend megterhelő lesz a 11-12 éves gyerekek számára. Ennek hangot is adtunk az összevont szülői értekezleten. Sajnos, véleményünk csukott fülekre talált. Sőt az alábbiakat közölték velünk:
„Kedves Szülők! Mi nem magyarázkodni jöttünk, mi csak a tényeket közöljük.”
„ Semmi különbség nincs abban, hogy a gyerekek délelőtt járnak iskolába és délután külön órára, vagy fordítva.”
Akkor kérdezem én, mi különbség van abban, hogy a pedagógus délelőtt, vagy délután tanít? Én megkérdeztem, hogy meddig fog ez tartani, mire a válasz az volt, hogy februárig, s ez, HALÁL BIZTOS! Ahogy tudom, az alsós pedagógusok felajánlották a váltott műszak lehetőségét, de ezzel a felsősök mégsem éltek. Igen, belátjuk, a gyerekek viselkedését ez nagymértékben befolyásolja. Nincs lehetőségük társas életet élni, „bandázni” csak az iskolában, erre pedig az 5 perces szünetek nem elegendőek. Így az órai viselkedésük valóban romlott, s ezzel együtt sajnos a tanulmányi eredményük is. Sajnos ez különösen nagy problémát okozott a nyolcadik osztályos gyerekeknél, akiknek, mint tudjuk, a jövőjük múlott ezen a féléven.
Szülőként, sok szülőtársammal együtt akkor lennék a legboldogabb, ha soha nem kellene kimondanom, az Ön által divatosnak nevezett „Baj van a felsővel!” mondatot, és ha újra büszkék lehetnének a gyermekeink arra, hogy a Kernstok Károly Általános Iskola felsős tanulói.
Nem kívánhatunk jobbat, mint azt, hogy az ÚJ ISKOLA újra a régi, gyerekbarát intézmény legyen, magas szintű oktatással. Ám azt Önnek is be kell látnia, hogy ehhez nem elegendő egy új épület…
Egy szülő
Névtelen írta...Kedves Szülő!
Sok mindenben egyetértek Önnel, de néhány kiegészítéssel szolgálnék a témához, mint érintett pedagógus. Hogy a szülők többsége bejön fogadóórára, ezt nem merném állítani, nem egy olyan fogadóóra volt, mikor egy-két szülővel voltam szerencsés találkozni. Ők általában azok a szülők, akik, mint feltételezem Ön is, ténylegesen törődnek gyermekükkel, és érdeklődnek a gyerekek haladása iránt. Általában nem is ezekkel a gyerekekkel van baj, de akikkel baj van, ott érdeklődés sincs. Szerintem mindannyian találkoztunk délelőtt-délután olyan diákokkal, akik az utcán, játszótéren bandázva "készülnek" az iskolára, mert már úgymond nagyok és nem kell velük foglalkozni.
Mi is szeretnénk többet beszélgetni a gyerekekkel, és mikor tudjuk (osztályfőnöki), meg is tesszük. A tanítási órákon a tananyag feszítettsége miatt sajnos erre tényleg nincs sok lehetőség, de ha valami fontos probléma merül fel, arra általában szakítunk időt.
De azért vannak jó dolgok is a felsőben. Azok a gyerekek, akik komolyan veszik a tanulást,megkapnak minden szükséges tudást a középiskolába lépéshez. A nehézségek ellenére az idén is (mint az előző években) volt felvételi előkészítő, aminek eredményeképpen a diákjaink közül többen 80-90%-os felvételiket írtak, amivel bekerültek a környék legjobb gimnáziumaiba. Ennek kapcsán azt is meg kell említenem, hogy a középiskolákból folyamatos visszajelzéseket kap az iskola az ott tanuló diákokról, ezekből kitűnik, hogy a "Kernstokosok" teljesen megfelelően veszik az akadályokat, tanulmányi eredményük alig romlik.
A tanulmányi versenyekről iskolánk tanulói helyezések nélkül ritkán térnek haza. Természetes, hogy ez nem mindenkit érint, de más iskolában sem lehet tanulás nélkül jó eredményeket elérni.
Ami a délutánozás illeti, valóban ősszel elhangzott, hogy novembertől váltott műszak legyen, de akkor a kis elsősöknek kellet volna sötét este hazamenni. Valóban bevállaltuk FEBRUÁRIG, hogy délutánozunk tovább. Utána mi szerettünk volna váltani, de azt mondták "minek erre a kis időre". Higgye el nekünk, nálunk jobban senki nem szeretné, hogy újra normálisan taníthassunk, de ez sajnos nem rajtunk múlik.
Ez is az éremnek egy oldala, de biztosan van még néhány.
Üdvözlettel: Egy tanár
2011. május 2. 17:41
Névtelen írta...Kedves Tanárnő!
Cikkével kapcsolatban csatlakoznék az előttem szólóhoz és hozzáfűznék, még pár dolgot! Figyelmébe ajánlanám Padányi Lajos Kernstok Általános iskola történetének két kötetét... Nézze csak meg hány fős létszámok is voltak? Valamint olvasta az Abigélt vagy a Repülő osztályt? És magamból kiindulva cáfolnám a csupa jól nevelt gyereket (igaz szerintem olyan nincs is). Ellenben minket olyan pedagógusok tanítottak akik nem a szülőktől várták a mi nevelésünket, azt vallották, míg az iskolában vagyunk ők a szüleink és ők mondják meg milyen szabályokat kell betartanunk. Tanítottak minket és neveltek. A szüleink meg dolgoztak. Az én szülein 8 év alatt nem voltak annyit az iskolában, mint én egyetlen fél év alatt. Az iskolával való foglakozásuk a szüleimnek az volt, hogy minden este aláírták az ellenőrzőmet, igaz nekem abba beleírnom tilos volt az a tanár-szülő kommunikációra volt hivatott. Ma az én gyerekem írja be a jegyeit és én hamarabb írom alá mint a pedagógus! Szóval kedves tanárnő kéne egy kis önkritikát gyakorolniuk.. tényleg önök mindent megtesznek? Egyébként szívesen működünk önökkel együtt, ahogy konkrét helyzetben konkrét kérést kapunk önöktől.
Egy anyuka
2011. május 2. 20:17
Névtelen írta...Kedves „Egy szülő”!
Előttem szóló kollégám sok mindent leírt az én gondolataimból, teljesen egyetértek vele. Csak néhány kiegészítés:
Volt egy kedves tanárom, aki az ismert közmondást, mely szerint: „Akinek nem inge, ne vegye magára” kiegészítette azzal, hogy „…de akinek szűre, az viselje!” Ön azok közé a szülők közé tartozik, akinek nem inge. Sajnos sejtettem előre, hogy éppen azok nem fogják elolvasni a cikket, akiknek „szűre”…
Meg kell cáfolnom azon állítását, mely szerint „Az ötödik osztályt olyan gyerekek kezdik, akik motiváltak, szeretnek tanulni, húzzák egymást, versengenek egymással a tanulásban, sírva fakadnak 1-1 rossz jegy miatt. Mindez egy tanév alatt eltűnik, a gyerekek utálnak iskolába járni, eltűnik belőlük a versenyszellem (nincsenek kellően motiválva), csak egy vállrándítást okoz 1-1- rossz jegy.”
Sajnos az idei tanévben a 3 ötödik osztályból kettőben merőben más a tapasztalatunk. A gyerekek nem tanulnak, nem motiválhatóak, semmiféle versenyszellem nem lelhető fel, és nagyon nem érdekli őket a rossz jegy. Nem most, szeptember 1-e óta!
Valóban többet kellene beszélgetnünk, nagyon hiányoznak a délutáni programok, amikor erre lehetőség lenne. Megtesszük persze tanórán, de ennek éppen most isszuk a levét, amikor az iskolában külső ellenőrzés történik, és bizony előfordul egy-egy osztályban, hogy el vagyunk maradva a tananyaggal. A vizsgálat eredménye alapján ítélik meg az iskolát…Akkor most mit is tegyünk? Nagyon nehéz minden elvárásnak megfelelni…
Valóban kevés az a szülő, aki bejön az iskolába, és elmondja a problémáit. Ön azt írja, hogy hiába mondja el, nem változik semmi. Én azt gondolom, vannak főnökeink, akikhez fordulni lehet, amennyiben a szaktanárral való megbeszélés eredménytelen volt. Sajnos sok szülő nem mer szólni, amíg idejár a gyermeke, utána meg már azt gondolja, minek szóljon. Pedig a problémák végére kellene járni, mert egyébként mitől változnának a dolgok?
A délutáni oktatással kapcsolatban azt gondolom, mi, pedagógusok tehetünk róla a legkevésbé. Mi is elhittük, hogy csak februárig tart. És valljuk meg őszintén: nem nagyon tudott senki más megoldást mondani a szülői értekezleten sem.
Szeretném megcáfolni azt a mondatát is, mely szerint nem büszkék a gyerekek arra, hogy kernstokos diákok. Tavaly végzett osztályom nagy része sírva hagyta itt az iskolát. A megye legjobb gimnáziumaiban tanulnak, ahová nagyon jó felvételi eredményekkel jutottak be, és derekasan megállják a helyüket.
Őket is mi tanítottuk…
Tisztelettel:Vécs Éva
2011. május 3. 11:36
Névtelen írta...Azt hiszem, hogy ez nemcsak itt probléma, hanem bármelyik iskolából írhatta volna a szülő is vagy a pedagógus is a levelet (a délutáni tanítást leszámítva). Tudom, hogy nem minden pedagógus szent, de hogy a szülők egyikről sem gondolják, hogy így van, az biztos. Manapság nem jó pedagógusnak lenni, hiszen mindenkinek igaza lehet, csak neki nem. Amíg a gyerek nem azt hallja otthon, hogy "fogadj szót", "írd meg a leckédet", "a tanár néni biztos jobban tudja", addig itt semmi nem változik. Nem azért nincs a pedagógusnak tekintélye, mert nem érdemelte ki, hanem mert az esélyt sem adták meg neki, hogy kiérdemelje. Hiszen mi lenne más a magyarázat arra, hogy már az első osztályosok között is van, aki lehülyézi a tanár nénit? Már ott sem gondolják úgy a gyerekek és a szülők egy része sem (tisztelet a kivételnek), hogy mindent meg kell csinálni, amit az iskolában mondanak. Nem csak a pedagógust, hanem a felnőtt embert sem tisztelik bennünk és erre a szülőnek kellene megtanítani a gyermekét. A nevelés is elsősorban a szülő feladata - én ilyen konzervatív vagyok - és a pedagógus erre rásegíthet. És nem fordítva! De mennyivel egyszerűbb a tv elé ültetni a gyereket (szintén tisztelet a kivételnek) és hadd szocializálódjon ott, hadd higgye azt, hogy bármit megtehet, következmények nélkül.
Lehet engem megkövezni a gondolataimért és lehet elgondolkodni - szülőnek, pedagógusnak egyaránt. Talán ha egy kicsit nagyobb toleranciával fordulnák egymás felé, jobbra fordulna a világ. Az iskolában is azon kívül is.
Egy (távoli városban dolgozó) pedagógus, aki szülő is
2011. május 3. 13:26
Baj van a felsővel?
Igen, lehet, hogy baj van a felsővel. De nézzük meg közelebbről, hogy pontosan kivel is van baj? A tanárokkal? Vagy netán a gyerekekkel? Esetleg az is lehet, hogy a szülőkkel? Néhány dolgot meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy pontos képet kapjunk.
Az alsó tagozatban 14-15 fős osztályok működnek. 5. osztályban, amely amúgy is nagy változást és sokkal nagyobb terheket jelent a gyerekeknek, összevonják az osztályokat. Anyagi meggondolásból… Hogy nem tesznek jót ezzel a gyerekeknek? Nem számít. Nyilván szakértői vélemény alapján úgy gondolják, hogy a 25-26 fős osztályokban majd könnyebben veszik az ötödikesek az amúgy is sokkal nagyobb akadályokat.
Sajnos, sokan elfelejtenek ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy nagyon lényeges dolgot: hamarabb kezdődik a kamaszkor. 15-20 évvel ezelőtt nem okozott gondot 35-38 fős osztályokban tanítani a sok jól nevelt, értelmes gyermeket. Akkoriban 15-16 éves korukban kezdtek kamaszodni, lázadozni. Amikor már középiskolások voltak, ahol nagyon hamar elhangzott az ominózus mondat: „Nem kötelező ide járni…” De az általános iskola kötelező. Akkor is voltak „rossz” gyerekek, de nem voltak rosszindulatúak, nem érezték úgy, hogy bármit megtehetnek.
Tegyék a szívükre a kezüket, kedves Szülőtársaim, és vallják be őszintén: mikor volt/van a legtöbb gondjuk odahaza a saját gyermekeikkel? Óvodáskorban? Alsó tagozatban? Vagy netán a felsőben? Miért van az, hogy ha behívjuk a szülőt fogadó órára (és a legritkább esetben még hajlandó is bejönni), és elmondjuk, hogy mi a probléma a gyermekkel, a legtöbb esetben azt a választ kapjuk, hogy „Otthon se bírunk vele…”?
Mit tehetünk mi, pedagógusok, ha ilyen gyerekből van 5-6 egy osztályban? Igen, tudom, mi vagyunk a szakemberek… De amíg a szülők részéről nem kapunk támogatást, nem fog történni semmi. Mert mit tehet a pedagógus? Próbálja szép szóval, rábeszéléssel, aztán legfeljebb beír az ellenőrzőbe, hogy tudassa a Szülővel, hogy baj van a gyerekkel. De mi van akkor, ha a gyerek pontosan tudja, hogy nem fog történni otthon semmi? Se beszélgetés, se lelkizés, se büntetés? Mennyire fogja érdekelni egy beírás?
És mi van akkor, amikor a kedves Szülő visszaír a pedagógusnak, hogy az ő gyereke nem rendetlenkedik? Honnan tudja? Ott volt? Ja, hogy a gyerek otthon azt mondta… Mert valószínűleg a gyerek majd mindent úgy mesél el, ahogy történt, és nem úgy, ahogy ő a legkedvezőbben jön ki a helyzetből…
Amíg egy–egy 25-26 fős osztályban van legalább 5-6 olyan tanuló, aki úgy érzi, bármit megtehet, mert a Szülő támogatja, és ha hazamegy a beírással, akkor a Szülő úgy reagál, hogy ”Na, majd én bemegyek az iskolába, és megmondom annak a tanárnak…”, addig nem sokat tehet a pedagógus. Elég 3-4 „beszólongatós”, bekiabálós, folyton beszélő tanuló, hogy tönkretegye a legjobban felépített órát is. Valljuk be, nincs sok eszköz a pedagógusok kezében. Csak a szülőkkel együtt tehetünk valamit.
Arról se feledkezzünk meg, hogy immár 8. hónapja járnak a gyerekek (és a pedagógusok is!) állandóan délután iskolába. Délelőtt tanulnak, edzésre, zeneiskolába járnak, már fáradtan érkeznek az iskolába, ahol ismét csak csendesen, fegyelmezetten kell(ene) viselkedniük, lelkesen részt kell venniük az órákon, felelniük kell, dolgozatokat kell írniuk, miközben odakint ragyogóan süt a nap...Önök bírták volna ezt 11-12 évesen?
Úgy gondolom, mint mindennek, ennek a dolognak is két oldala van. És illene mindkét oldalt megvizsgálni, mielőtt bárki is kimondja a divatos mondatot: „Baj van a felsővel…”
Vécs Éva
Bejegyezte: Névtelen , bejegyzés helye: Nyergesi Hírmondó, időpont: 2011. április 29. 21:20
Baj van a felsővel?
Ahogy az előző cikkben olvashatták, meg kell hallgatni mindkét oldalt e kérdésben. Így szülőként szeretnék a témában véleményt nyilvánítani.Igen, baj van a felsővel.
Igen, az ötödik osztály valóban nagy változást jelent a gyerekeknek:
Míg alsóban egy –két tanító néni foglalkozik velük, felsőben 5-6 tanár tanítja őket, különböző elvárásokkal.
Míg alsóban a tanító nénik szeretete veszi körül a gyerekeket, figyelemmel kísérik iskolán kívül is sorsukat, ápolgatják lelküket, addig felsőben ez egy szemvillanás alatt megszűnik. A tanár – diák kapcsolat (tisztelet a kivételnek!) kizárólag a tananyag leadására és számonkérésére korlátozódik. Felnőttként kezelik őket, pedig ők 11-14 éves GYEREKEK!!!!!!!!! Akik bármit megtesznek annak, akit igazán szeretnek és tisztelnek.Az ötödik osztályt olyan gyerekek kezdik, akik motiváltak, szeretnek tanulni, húzzák egymást, versengenek egymással a tanulásban, sírva fakadnak 1-1 rossz jegy miatt. Mindez egy tanév alatt eltűnik, a gyerekek utálnak iskolába járni, eltűnik belőlük a versenyszellem (nincsenek kellően motiválva), csak egy vállrándítást okoz 1-1- rossz jegy. Ezt a változást szülőként megélni sem egyszerű. Ez magyarázható a kamaszkorral, de kérdem én ebben a pedagógusoknak valóban nincs részük?
Sok szülőtársammal együtt szívemre teszem a kezem, és igen, beismerem, hogy a felsős gyerekekkel valóban nehezebb. A problémáik megoldása, viselkedésük kezelése sokkal több türelmet, odafigyelést kíván, s a megoldás a sok-sok beszélgetés. Mivel a gyerekek, idejük nagy részét az iskolában töltik, nevelésükben a szülők mellett a pedagógusoknak is részt kell vállalniuk. A beírások helyett illetve mellett, a problémák többségét az iskolában kellene megoldani, talán több beszélgetéssel????? Azt gondolom, hogy a szülők nagy része próbál partner lenni, megjelenik a fogadóórán, elbeszélget gyermekével a helyes viselkedésről, megbünteti, ha szükséges, de a tiszteletet a pedagógus helyett nem vívhatja ki, ezt mindenkinek magának kell megszereznie. Ez a pedagógusok egy részének sikerült! Igen, van olyan szülő (sajnos nagyon kevés) aki bemegy az iskolába, elmondja véleményét a pedagógusnak, segítséget kér tőle és segítséget ajánl, mégsem változik semmi, illetve mégis, egyesek mindezt a gyereken másnap visszaverik. Mindez azt mutatja, hogy a szülő megjelenése az iskolában bizonyos pedagógusnak nem tetszik.
A „délutános műszakkal” kapcsolatban mi szülők, már az év elején tudtuk, hogy ez a munkarend megterhelő lesz a 11-12 éves gyerekek számára. Ennek hangot is adtunk az összevont szülői értekezleten. Sajnos, véleményünk csukott fülekre talált. Sőt az alábbiakat közölték velünk:
„Kedves Szülők! Mi nem magyarázkodni jöttünk, mi csak a tényeket közöljük.”
„ Semmi különbség nincs abban, hogy a gyerekek délelőtt járnak iskolába és délután külön órára, vagy fordítva.”
Akkor kérdezem én, mi különbség van abban, hogy a pedagógus délelőtt, vagy délután tanít? Én megkérdeztem, hogy meddig fog ez tartani, mire a válasz az volt, hogy februárig, s ez, HALÁL BIZTOS! Ahogy tudom, az alsós pedagógusok felajánlották a váltott műszak lehetőségét, de ezzel a felsősök mégsem éltek. Igen, belátjuk, a gyerekek viselkedését ez nagymértékben befolyásolja. Nincs lehetőségük társas életet élni, „bandázni” csak az iskolában, erre pedig az 5 perces szünetek nem elegendőek. Így az órai viselkedésük valóban romlott, s ezzel együtt sajnos a tanulmányi eredményük is. Sajnos ez különösen nagy problémát okozott a nyolcadik osztályos gyerekeknél, akiknek, mint tudjuk, a jövőjük múlott ezen a féléven.
Szülőként, sok szülőtársammal együtt akkor lennék a legboldogabb, ha soha nem kellene kimondanom, az Ön által divatosnak nevezett „Baj van a felsővel!” mondatot, és ha újra büszkék lehetnének a gyermekeink arra, hogy a Kernstok Károly Általános Iskola felsős tanulói.
Nem kívánhatunk jobbat, mint azt, hogy az ÚJ ISKOLA újra a régi, gyerekbarát intézmény legyen, magas szintű oktatással. Ám azt Önnek is be kell látnia, hogy ehhez nem elegendő egy új épület…
Egy szülő
Névtelen írta...Kedves Szülő!
Sok mindenben egyetértek Önnel, de néhány kiegészítéssel szolgálnék a témához, mint érintett pedagógus. Hogy a szülők többsége bejön fogadóórára, ezt nem merném állítani, nem egy olyan fogadóóra volt, mikor egy-két szülővel voltam szerencsés találkozni. Ők általában azok a szülők, akik, mint feltételezem Ön is, ténylegesen törődnek gyermekükkel, és érdeklődnek a gyerekek haladása iránt. Általában nem is ezekkel a gyerekekkel van baj, de akikkel baj van, ott érdeklődés sincs. Szerintem mindannyian találkoztunk délelőtt-délután olyan diákokkal, akik az utcán, játszótéren bandázva "készülnek" az iskolára, mert már úgymond nagyok és nem kell velük foglalkozni.
Mi is szeretnénk többet beszélgetni a gyerekekkel, és mikor tudjuk (osztályfőnöki), meg is tesszük. A tanítási órákon a tananyag feszítettsége miatt sajnos erre tényleg nincs sok lehetőség, de ha valami fontos probléma merül fel, arra általában szakítunk időt.
De azért vannak jó dolgok is a felsőben. Azok a gyerekek, akik komolyan veszik a tanulást,megkapnak minden szükséges tudást a középiskolába lépéshez. A nehézségek ellenére az idén is (mint az előző években) volt felvételi előkészítő, aminek eredményeképpen a diákjaink közül többen 80-90%-os felvételiket írtak, amivel bekerültek a környék legjobb gimnáziumaiba. Ennek kapcsán azt is meg kell említenem, hogy a középiskolákból folyamatos visszajelzéseket kap az iskola az ott tanuló diákokról, ezekből kitűnik, hogy a "Kernstokosok" teljesen megfelelően veszik az akadályokat, tanulmányi eredményük alig romlik.
A tanulmányi versenyekről iskolánk tanulói helyezések nélkül ritkán térnek haza. Természetes, hogy ez nem mindenkit érint, de más iskolában sem lehet tanulás nélkül jó eredményeket elérni.
Ami a délutánozás illeti, valóban ősszel elhangzott, hogy novembertől váltott műszak legyen, de akkor a kis elsősöknek kellet volna sötét este hazamenni. Valóban bevállaltuk FEBRUÁRIG, hogy délutánozunk tovább. Utána mi szerettünk volna váltani, de azt mondták "minek erre a kis időre". Higgye el nekünk, nálunk jobban senki nem szeretné, hogy újra normálisan taníthassunk, de ez sajnos nem rajtunk múlik.
Ez is az éremnek egy oldala, de biztosan van még néhány.
Üdvözlettel: Egy tanár
2011. május 2. 17:41
Névtelen írta...Kedves Tanárnő!
Cikkével kapcsolatban csatlakoznék az előttem szólóhoz és hozzáfűznék, még pár dolgot! Figyelmébe ajánlanám Padányi Lajos Kernstok Általános iskola történetének két kötetét... Nézze csak meg hány fős létszámok is voltak? Valamint olvasta az Abigélt vagy a Repülő osztályt? És magamból kiindulva cáfolnám a csupa jól nevelt gyereket (igaz szerintem olyan nincs is). Ellenben minket olyan pedagógusok tanítottak akik nem a szülőktől várták a mi nevelésünket, azt vallották, míg az iskolában vagyunk ők a szüleink és ők mondják meg milyen szabályokat kell betartanunk. Tanítottak minket és neveltek. A szüleink meg dolgoztak. Az én szülein 8 év alatt nem voltak annyit az iskolában, mint én egyetlen fél év alatt. Az iskolával való foglakozásuk a szüleimnek az volt, hogy minden este aláírták az ellenőrzőmet, igaz nekem abba beleírnom tilos volt az a tanár-szülő kommunikációra volt hivatott. Ma az én gyerekem írja be a jegyeit és én hamarabb írom alá mint a pedagógus! Szóval kedves tanárnő kéne egy kis önkritikát gyakorolniuk.. tényleg önök mindent megtesznek? Egyébként szívesen működünk önökkel együtt, ahogy konkrét helyzetben konkrét kérést kapunk önöktől.
Egy anyuka
2011. május 2. 20:17
Névtelen írta...Kedves „Egy szülő”!
Előttem szóló kollégám sok mindent leírt az én gondolataimból, teljesen egyetértek vele. Csak néhány kiegészítés:
Volt egy kedves tanárom, aki az ismert közmondást, mely szerint: „Akinek nem inge, ne vegye magára” kiegészítette azzal, hogy „…de akinek szűre, az viselje!” Ön azok közé a szülők közé tartozik, akinek nem inge. Sajnos sejtettem előre, hogy éppen azok nem fogják elolvasni a cikket, akiknek „szűre”…
Meg kell cáfolnom azon állítását, mely szerint „Az ötödik osztályt olyan gyerekek kezdik, akik motiváltak, szeretnek tanulni, húzzák egymást, versengenek egymással a tanulásban, sírva fakadnak 1-1 rossz jegy miatt. Mindez egy tanév alatt eltűnik, a gyerekek utálnak iskolába járni, eltűnik belőlük a versenyszellem (nincsenek kellően motiválva), csak egy vállrándítást okoz 1-1- rossz jegy.”
Sajnos az idei tanévben a 3 ötödik osztályból kettőben merőben más a tapasztalatunk. A gyerekek nem tanulnak, nem motiválhatóak, semmiféle versenyszellem nem lelhető fel, és nagyon nem érdekli őket a rossz jegy. Nem most, szeptember 1-e óta!
Valóban többet kellene beszélgetnünk, nagyon hiányoznak a délutáni programok, amikor erre lehetőség lenne. Megtesszük persze tanórán, de ennek éppen most isszuk a levét, amikor az iskolában külső ellenőrzés történik, és bizony előfordul egy-egy osztályban, hogy el vagyunk maradva a tananyaggal. A vizsgálat eredménye alapján ítélik meg az iskolát…Akkor most mit is tegyünk? Nagyon nehéz minden elvárásnak megfelelni…
Valóban kevés az a szülő, aki bejön az iskolába, és elmondja a problémáit. Ön azt írja, hogy hiába mondja el, nem változik semmi. Én azt gondolom, vannak főnökeink, akikhez fordulni lehet, amennyiben a szaktanárral való megbeszélés eredménytelen volt. Sajnos sok szülő nem mer szólni, amíg idejár a gyermeke, utána meg már azt gondolja, minek szóljon. Pedig a problémák végére kellene járni, mert egyébként mitől változnának a dolgok?
A délutáni oktatással kapcsolatban azt gondolom, mi, pedagógusok tehetünk róla a legkevésbé. Mi is elhittük, hogy csak februárig tart. És valljuk meg őszintén: nem nagyon tudott senki más megoldást mondani a szülői értekezleten sem.
Szeretném megcáfolni azt a mondatát is, mely szerint nem büszkék a gyerekek arra, hogy kernstokos diákok. Tavaly végzett osztályom nagy része sírva hagyta itt az iskolát. A megye legjobb gimnáziumaiban tanulnak, ahová nagyon jó felvételi eredményekkel jutottak be, és derekasan megállják a helyüket.
Őket is mi tanítottuk…
Tisztelettel:Vécs Éva
2011. május 3. 11:36
Névtelen írta...Azt hiszem, hogy ez nemcsak itt probléma, hanem bármelyik iskolából írhatta volna a szülő is vagy a pedagógus is a levelet (a délutáni tanítást leszámítva). Tudom, hogy nem minden pedagógus szent, de hogy a szülők egyikről sem gondolják, hogy így van, az biztos. Manapság nem jó pedagógusnak lenni, hiszen mindenkinek igaza lehet, csak neki nem. Amíg a gyerek nem azt hallja otthon, hogy "fogadj szót", "írd meg a leckédet", "a tanár néni biztos jobban tudja", addig itt semmi nem változik. Nem azért nincs a pedagógusnak tekintélye, mert nem érdemelte ki, hanem mert az esélyt sem adták meg neki, hogy kiérdemelje. Hiszen mi lenne más a magyarázat arra, hogy már az első osztályosok között is van, aki lehülyézi a tanár nénit? Már ott sem gondolják úgy a gyerekek és a szülők egy része sem (tisztelet a kivételnek), hogy mindent meg kell csinálni, amit az iskolában mondanak. Nem csak a pedagógust, hanem a felnőtt embert sem tisztelik bennünk és erre a szülőnek kellene megtanítani a gyermekét. A nevelés is elsősorban a szülő feladata - én ilyen konzervatív vagyok - és a pedagógus erre rásegíthet. És nem fordítva! De mennyivel egyszerűbb a tv elé ültetni a gyereket (szintén tisztelet a kivételnek) és hadd szocializálódjon ott, hadd higgye azt, hogy bármit megtehet, következmények nélkül.
Lehet engem megkövezni a gondolataimért és lehet elgondolkodni - szülőnek, pedagógusnak egyaránt. Talán ha egy kicsit nagyobb toleranciával fordulnák egymás felé, jobbra fordulna a világ. Az iskolában is azon kívül is.
Egy (távoli városban dolgozó) pedagógus, aki szülő is
2011. május 3. 13:26
Kedves „Egy anyuka”!
VálaszTörlésAmikor Nyergesújfalura kerültem, immár 23 éve, az első osztályomban 38 gyerek volt. Fele annyi gondom nem volt velük, mint a mostani, nagyon jónak tartott osztályomban. Pedig akkor tapasztalatlan pályakezdő voltam.
Nagyon sokat változott azóta a világ, sokat romlott a társadalmi morál, a pedagógusok megítélése, a szülők hozzáállása a gyerekneveléshez. Ha figyelmesen elolvassa az írásomat, egyáltalán nem szerepel benne, hogy csak a szülőktől várnám a gyermeknevelést. Azt írtam, hogy velük együtt, együttműködve, egymást segítve.
Az ellenőrzővel kapcsolatban: ha Ön a 40 perces órában kioszt egy 26 fős osztályban mondjuk egy témazáró dolgozatot, megbeszéli a gyerekekkel, beírja és aláírja az ellenőrzőket, valamint új anyagot vesz, fejet hajtok. Semmi gond nem lenne azzal, hogy a gyerekek írják be a jegyeket, ha beírnák…És igaz, az 5 perces szünet valóban csak arra elegendő, hogy a naplót kicseréljük és rohanjunk a következő órára, ritkán jut idő az ellenőrzők aláírására (ami normál esetben, tehát a 15 perces szünetben nyugodtan kivitelezhető), de nem hiszem, hogy ezt ismételten a mi számlánkra kellene írni. Én 2-3 havonta beszedem és ellenőrzöm a jegyeket, ennél többet nem tehetek.
Azt gondolom, elég konkrétan megfogalmaztam a kérésünket: működjünk együtt, neveljük együtt a gyerekeket. De megismétlem az előző bejegyzésemben írtakat: nem feltétlenül Önnek szólt a cikk, hiszen a reagálásából ítélve Önnek sem inge…
Tisztelettel:Vécs Éva
Ugyan Nekem még nincs ilyenkorú gyerekem,és pedagógus sem vagyok,de rettegek előre,hogy mi lesz,ha az én fiam ilyenkorú lesz.Nem a pedagógusok miatt rettegek,hanem a sok kezelhetetlen gyerektől,akiket otthon nem tudnak megnevelni.Egyetértek a tanárnővel,a cikk írójával.Minden korban vannak rossz,nehezen kezelhető gyerekek,de valóban,amikor én felső tagozatos voltam (1987-1991)a tanárnak tekintélye volt,a gyereknek meg nem voltak a pedagóguson úgymond "átgázoló" jogai.....Mindenki tisztában volt vele,hogy mi a feladata,úgy a gyerek,mint a pedagógus,és nem utolsó sorban a szülő!!!Persze kivételek mindig vannak,akkor is voltak,csak az nem mindegy,hogy ez a rohamosan fejlődő társadalom mit tesz lehetővé,mit enged meg egy gyerek számára.Feltehetném a kérdést,hogy annak idején,mikor Kovács Antal tanár Úr óráján a légy zümmögését is hallani lehetett,volt-e olyan diák,aki felháborodva rohant haza,hogy a tanár Úr a fakanalával a tenyerére ütött.....szerintem nem volt.Félreértés ne essék,nem azt akarom mondani,hogy bántani kell a gyerekeket,de szerintem soha egyetlen gyereknek nem esett baja ettől a módszertől,nem lettünk tőle 12 évesen depressziósak...stb.
VálaszTörlésAzt gondolom,hogy gyereket magunknak szülünk,mi vagyunk felelősek a neveléséért,a pedagógus pedig "megpróbálja" tanítani,ha a szülő és a gyerek is együttműködik...........
Kedves Tanárnő ! Én csak annyit szeretnék az egészhez fűzni, hogy ki mer szólni valamelyik tanárnak ?? Próbáljon , másnap szerencsétlen gyereken fogja tölteni a bosszúját . Igen is régen igazi tanárok és szigorú igazgatók voltak . Most nem hogy segítenék a gyerekeket inkább visszahúzzák ,mert nem mindenki tudja kisírni a jegyeit a szüleivel együtt . Körül kellenne nézni hogy hány olyan gyerek van aki helyesen írni sem tud és mégis az a dícséretes ötös , aki teljesen hibátlanul ír nagy nehezen megadják a hármast . Hogy is van ez ?? Más tantárgyakból is így van . A másik dolog az ami felháborító , hogy "tisztelet a kivételnek " lehülyézik a gyerekeket csak azért mert a tanár elmegy óra alatt vásárolni . Hogyan tanulja meg a tananyagot hogyha nincs aki elmagyarázza ?? Egy szóval, nagy baj van a felső tagozattal csak nem akarják belátni .
VálaszTörlésKedves Mindenki!
VálaszTörlésSajnos elindult egyfajta személyeskedés a témában. Én, mint szülő csak és kizárólag a saját gyermekem illetve az őt tanító pedagógusokkal kapcsolatban tudok véleményt nyilvánítani. Egy biztos, az osztályt tanítja 7-8 tanár, akikből a többségnek kisebb problémákat leszámítva nincs baja a gyerekekkel, de sajnos van 2-3 olyan pedagógus, aki állandóan szapulja a gyerekeket. Ebben az estben azt gondolom, nyugodtan beszélhetünk arról, hogy a többség kialakított egy nagyon pozitív kapcsolatot az osztállyal, a gyerekek tisztelik őket, és megy minden a maga útján. A 2-3 pedagógus nem tud mit kezdeni ugyanazon gyerekekkel. Nem tudott kialakítani egy normális tanár-diák kapcsolatot. Akkor gondolom abban megegyezhetünk, hogy ez esetben, nem a gyerekekkel és a szülőkkel van a baj, hanem a 2-3 pedagógussal. Elhihetik, hogy szülőként, arra tanítom a gyereket, hogy ne légy szemtelen, figyelj órán, tiszteld a tanárt, stb..., s ez egyes esetekben működik, másokban nem????
De tovább megyek. Gyermekeinket nem tanító pedagógusok is hallják, hogy szidják a gyerekeket, milyen neveletlenek. Majd helyettesítésre kerül a sor. A helyettesítő tanár néhány óra után a nevelőiben a következőket mondja: "Nem értem mi a bajotok ezekkel a gyerekekkel? Okosak, értelmesek. Szorgalmasak, rendesen tanulnak." Hangsúlyozom ugyanazon gyerekekről beszélünk, akiket egyes pedagógusok csak szidnak!!!
Én továbbra is azt gondolom, hogy a pedagógusok munkája 70%-ban a nevelésről, és 30%-ban az oktatásról kéne szóljon, s majd jön a középiskola, mely csak oktat!!! A szomorú az, hogy a tantestület sem látja be, hogy igenis vannak olyan pedagógusok, akik -bocsássanak meg a kemény szavakért- de alkalmatlanok a pályára. Lehet, hogy nem beszélünk többről, mint 5-6 pdagógusról, de miattuk alakult ki egy negatív vélemény a felsőről. Ahelyett, hogy ezen emberektől megválnának, s helyettük lelkes, agilis embereket alkalmaznának, mint amilyen a többség, csak védik őket. Kérdem én miért?????
A "délutános műszakról" csak annyit, talán csak a pedagógusok hitték el, hogy ez az iskola elkészül februárra. Be kell látni, ez a megoldás az iskolavezetés lehető legrosszabb döntése volt. Ennél bármi jobb lett volna, a válott tanítási rend, vagy a szétszórva, különböző közintézményekbe, még ha körülmények rosszabbak lettek volna mint jelenleg. Ráadásul elhúztak egy mézes madzagot, mind a szülők, mind a gyerekek előtt, amiből szinte semmi nem valósul meg. Gondolok itt arra, hogy lesz saját osztályuk, megszűnik a vándorlás, sokkal több esetben lesz lehetőség csoportbontásra. És igen, ez biztosan közre játszik abban, hogy a magatartás leromlott, de erről a gyerekek épp úgy nem tehetnek, mint a pedagógusok. Őkmépp olyan szenvedő alanyai ennek a történetnek.
Kedves Vécs Éva tanárnő!
VálaszTörlésAzzal kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem, hogy a pedagógusoknak mire van ideje, és mire nincs. Az, hogy a jegyek bekerüljenek az ellenőrzőbe, a minimum elvárás Önökkel szemben. De ha a szaktanárnak nincs erre ideje - amit nem értek miért????- akkor legalább az osztályfőnökök beírhatnák azokat havonta egyszer. Lehet, hogy téma záró dolgozat után, ez valóban macera, mert 22-23 jegyet kell beírni, de felelések alkalmával???? Lehet, hogy jó lenne a szülőnek, ha nem a félévi bizonyítvány előtt 2 héttel szembesülne azzal, hogy baj van. Ez régen sem okozott problémát, sőt ahogy visszaemlékszem, még közép iskolában sem. Mellesleg megjegyzem, alsó tagozatban i bekerül a tájékoztatóba az értékelés, még dolgozatok után is.
Kedves Tanárnő!
VálaszTörlésRégi Kernstokos diák vagyok, aki szintén gimnáziumban tanult tovább. Az, hogy mennyit rontunk, vagy sem, nagyban attól függ, kik tanítottak bennünket. Vannak, akik belénkvertek mindent, és valóban nem kell szégyenkeznünk, de sajnos vannak olyan tantárgyak, amelyeknél a szintfelmérők megírása után kiderült, hogy mi Kernstokosok a leggyengébbek között vagyunk. Az meg, hogy alig romlik a tanulmányi eredményünk, nagyban függ attól, hogy rengeteget tanulunk, pótoljuk lemaradásainkat, és ha szerencsénk van, valóban jó eredménnyel zárjuk a középiskolás éveinket. Igen voltak és vannak szerencsés osztályok, akik megkapták a jó pedagógusokat, de sajnos vannak olyanok is akik megkapták a gyengéket.
Ez is az érem egy oldala,amit diákként éltünk meg.
Egy volt Kernstokos diák