A Szalézi-Irinyi Középiskola 9/H osztálya nem egy kivételes, "csodaosztály", hétköznapi 15-16 éves kamaszok, akik vidáman indulnak minden csütörtökön a tanórák után a Szent Mihály Idősgondozási Központba – dolgozni.
Március 1-től május 20-ig rendszeres, szervezett társadalmi munkát végeznek az idősek javára. Ezek a fiatalok, akik első szóra egyként felvállalták, hogy az idősekért tesznek valamit, hiszik és tudják, hogy amire rászánták magukat, az jó – nekik is, az időseknek is.
A projekt beindulásakor a gyerekek először takarítási feladatokat kaptak, majd fokozatosan megismerkedtek az otthon lakóival, április elsején pedig szórakoztató műsort adtak az időseknek, amit ismerkedés és uzsonna követett.
– A fizikai munka is fontos, de legfontosabb a személyes kapcsolat, ami érzelmekkel bír, mert ez sokkal hatékonyabb és célravezetőbb – mondja Lux Ambrus igazgató, az iskolai szeretetszolgálat megálmodója.
– Azt tapasztaljuk, hogy nem is olyan könnyű 20-25 gyereknek értelmes munkát találni, még ha csak heti egy alkalommal is. Persze a szeretetszolgálat nem feltétlenül azt jelenti, hogy testületileg kivonulnak egy intézménybe, lehet egyénileg is – én például gyerekkoromban a saját “pótnagypapámhoz” jártam felolvasni –, de ennek mindenképpen van értelme, mert a diákokban, mire elérkeznek az érettségiig, kialakul az az érzés, hogy adni nagyon jó.
– Az első feladatok után a gyerekek még nagyobb lendülettel vetették bele magukat a munkába – mondja Wierlné Kárász Tímea, a projekt vezetője. – Folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapunk mindkét oldalról. A diákok elmondása szerint a vállalás “jó buli”, vidáman, játékosan, nagy lelkesedéssel vesznek részt benne, és még szórakoznak is munkavégzés közben. Remélem, hogy a lendületük kitart végig, mert nem titkolt szándékom, hogy ne hagyják abba, és többen is kedvet kapjanak ahhoz, hogy csatlakozzanak a szeretetszolgálati csoporthoz.
És mit mondanak maguk a diákok? Nos, meglepően érett megállapításaik tanúskodnak érző szívükről és józan gondolkodásukról:
– Ez nem ciki, inkább nagyon jó! Egyáltalán nem csúfolnak bennünket, ha meg valaki mégis “beszól”, arra nem is figyelünk, mert ő nem tudja...
– Aki a nagyszüleivel él, annak nem furcsa az idősek társasága, aki pedig nem, az legalább tudni fogja, hogy kell az öregekkel bánni.
– Nem fárasztó az idősekkel lenni, viszont nagyon érdekes. Ebben nem elsősorban a munkánk a legfontosabb, hanem a jelenlétünk, az odafigyelésünk. A legtöbb idősnek, ha vannak is unokái, nincs semmilyen kapcsolata velük, nem látogatják. A mi jelenlétünk valamilyen formában pótolja ezt – mondják mosolyogva a diákok.
Lengyel Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése