Nyergesújfalui delegáció a 20 éves testvérvárosi kapcsolat értékelésén Neu Wulmstorfban

2011. április 29. és május 2. között a nyergesi képviselő-testület tagjaiból, civilekből, köztisztviselőkből és intézményvezetőkből álló delegáció tartózkodott északi testvérvárosunkban a 20 éves kapcsolat ünnepélyes értékelésén Neu Wulmstorfban.

Április 29-én ünnepi testületi ülés volt a Neu Wulmstorf-i városháza dísztermében. Ebben az évben Nyergesújfalu és Neu Wulmstorf 20 éves testvérvárosi kapcsolatra tekint vissza.

Mintegy 150 vendég gyűlt össze azon az ünnepségen, ahol Wolf-Egbert Rosenzweig polgármester a nyergesi vendégek mellett üdvözölte másik partnertelepülésünk, Karlsdorf-Neuthard delegációját, a tartományi képviselőket, a jelenlegi képviselő-testület tagjait, az egyesületek, intézmények, iskolák, egyházak, a Német-Magyar Kerekasztal, az Önkéntes Tűzoltóegylet jelenlévő képviselőit, valamint Magyarország berlini nagykövetségének kulturális attaséját. Az ünnepi hangulatot emelte a helyi zeneművészeti gimnázium tanulóinak közreműködése Manfred Birk tanár vezetésével. A himnuszok mellett magyar szerzők művei is megszólaltak, amelyet a közönség nagy tapssal jutalmazott.

Beszédeikben a hivatalban lévő polgármesterek megemlékeztek az elmúlt 20 év kapcsolatáról, a testvérvárosi kapcsolat eredményeiről. Megerősítették, hogy ez a kapcsolat élő és jól funkcionáló együttműködés településeink között.

Mindketten kitértek arra is, hogy az eltelt idő alatt hányszor nyújtott segítséget egymásnak a két város, illetve mennyi mindent tanulhattunk egymástól.
A beszédek végén a polgármesterek átadták egymásnak településeik ajándékát. Mihelik Magdolna Ács András nyergesújfalui fafaragó mester faliképét, Wolf-Egbert Rosenzweig pedig egy üvegből készült mozaikképet, amelyet Neu Wulmstorf-i művészek – a kulturális egyesület tagjai - hónapokig készítettek.

Jürgen Badur, Buxtehude jelenlegi polgármestere – 1991-ben a település akkori vezetőjeként ő írta alá a testvérvárosi egyezményt – beszédében kitért a kezdetetekre, a kapcsolat első éveire. Néhány anekdotával megmosolyogtatta az ünneplőket, majd beszéde végén arra kérte mindkét települést, hogy kapcsolatukat gondozzák és tartsák továbbra is fenn.

Az ünnepségen felszólalt Kozlik Éva, Magyarország berlini követségének kulturális attaséja is, aki örömmel üdvözölte a német és magyar települések kapcsolatát, tolmácsolta a nagykövet jókívánságait. Említést tett arról is, hogy informálta az eseményről az EU magyarországi elnökségét.

Végezetül Thomas Grambow úr, a Testvérvárosi Kerekasztal képviseletében szólt néhány szót. Röviden ismertette az egyesület munkáját és természetesen kitért a testvérvárosi kapcsolatra is, melyet rögtön egy példával illusztrált. Grambow úr a Német Vöröskereszt és a „FUNDUS” üzletház képviselőjeként átadott egy városunkban élő beteg gyermeknek továbbítandó adományt. A FUNDUS karácsonykor a nyergesi Barátság Kör tagjai által készített fenyődíszeket árulta, ebből származik a gyógyításra szánt összeg.

Zárásként a közreműködők az ünneplőkkel együtt elénekelték az „Örömódát”, mely méltó lezárása volt az ünnepi estének.

A további program végre a testvértelepülésen folyt, nem a környék híres turisztikai színhelyein. A szállást nagyrészt családoknál oldották meg a vendéglátók. Többször elgondolkodtunk már, kell-e nekünk testvérvárosi kapcsolat. Kell, de megfelelő tartalommal. Érdemes volna összeszámolni, mennyi kernstokos diák utazott ki, és ha csupán a közvetlen anyagi haszonra gondolunk, mennyi eszköz, támogatás jött pléldául az idősek otthonának, a hivatalnak, az egészségháznak. Persze, nem a támogatás a lényeg, inkább a szemlélet. A jó gyakorlatok kicserélése. Mint minden más, a külkapcsolatok is a polgárokhoz legközelebbi szintről indulva eredményesek. Ha nem lennének partnerségi kapcsolatok, ugyan, honnan ismernék meg kultúránkat - főleg hétköznapi életünket - mások? A több ezer kapcsolatból a kettővel sereghajtók vagyunk. Ami fontos: több helyi lakost kell bevonni, értelmes célokkal, kiegyensúlyozottsággal a fogadás és utazás tekintetében. Az EU-s pályázatok már alaposan megválogatják a hasznos programokat, célokat. Ezekhez kell igazítani elképzeléseinket, hiszen lényeges, hogy minél kisebb anyagi eszközt vonjanak el a találkozók a települések költségvetéséből.

Szeretnénk magyar testvértelepülést a jövőben, és célunk elsősorban szakmai alapokra helyezni a partnerséget. Várjuk mindazok jelentkezését, akik hajlandóak részt venni jelenlegi kapcsolataink kiszélesítésében.

Mihelik Magdolna