"Gazdasszony"

A betegek és az orvosok szolgálatában - Fókuszban Cserháti Árpádné

A Tábori Lajos Rendelőintézet megújult. Remélhetőleg az ott dolgozó orvosok és egészségügyi dolgozók  egyre több beteg gyógyulásáról adhatnak számot az intézmény átadása óta. Az  egészségügyiek, az önkormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy az új épület a betegek érdekét tartva szem előtt funkcionáljon. A Hírmondó korábbi számaiban már írtunk az átadási ünnepségről, orvosok rendelési idejéről, a beruházás számairól. Remélem sokan kíváncsiak a "kiskorház" intézményvezetőjére is. Első kérdésem a múlthoz, a tavalyi évhez kapcsolódik. Cserháti Árpádné (Edit) készésgesen állt rendelkezésemre.

– Hogyan értékelné a 2010-es esztendőt?
– Az elmúlt év két fontos történése volt számomra, hogy 2010 májusában az Ápolók Nemzetközi Napján, főigazgatói dicséretben részesültem, "az év kiváló ápolója" lettem. Nagy örömmel töltött el, jóleső érzés volt mert a munkámat elismerték. 2010 szeptemberében pedig megnyertem a rendelőintézeti főnővéri státuszt.
– Miért jelentkezett erre az álláshelyre?
– Szakmai lehetőséget láttam benne, egyben egyfajta kihívást is jelentett. Bár az is igaz, hogy 12 év fizioterápia után nem is gondoltam volna, hogy visszakerülök régi munkahelyemre, a rendelőintézetbe.
– Milyen képesítéssel rendelkezik?
– Mertem “álmodni”, 45 éves koromban szereztem diplomát a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Karán. A főiskola elvégzése nem kis megterhelést jelentett munkaviszony és család mellett.
– Apropó család! Mondana valamit a családjáról? Elfogadom azt is, ha a magánszféráját nem tartja publikusnak.
– Házasságban élek, két felnőtt gyerekem van. Andrea lányom tanár, jelenleg kétéves kisfiával van otthon. Marcuska a család legnagyobb öröme, egy kis tünemény. Gergő fiam velünk él.
– Úgy gondolom, hogy a főnővéri munka elég összetett. Ismertetné feladatait a teljesség igénye nélkül?
– Ha össze akarnám foglalni a tenni-valóimat, azt mondhatnám, hogy "gazdasszonya" vagyok az intézetnek. A betegeket és orvosokat érintő személyi és tárgyi feltételek megteremtése a feladatom. Háttérből igyekszem úgy irányítani a napi tennivalókat, hogy az intézkedések minél jobban szolgálják az orvos és a beteg érdekét.
(A munka összetettségéből is látszik, hogy most készültem el egy jelentéssel, de fél óra múlva az asztalost várom, hogy egy-két módosítást megbeszéljünk...)
– Mi a legnehezebb feladata munkáját illetően?
– A beteg ember nagy odafigyelést igényel, hiszen nem csak az adott testrésze fáj, hanem az egész ember mint beteg funkcionál. Igyekszem a munkámat úgy ellátni, hogy a háttér a legmegfelelőbb legyen a betegek minél hatékonyabb gyógyítása érdekében.
– Segíti munkájában, hogy ismert, tőzsgyökeres nyergesi, hiszen születése óta Nyergesújfalun él?
– Azt hiszem előny, hogy sokan ismernek. Könnyebben közelednek hozzám a betegek, az orvosok, asszisztensek, jól esik, hogy nem idegenként kezelnek.
– Milyen  a főnővér a magánéletben?
– Kitartó, elszánt, néha lehet kicsit makacs. De úgy érzem jól terhelhető, ez adja az energiámat. A családom szerint, amit én a fejembe veszek...
– Az év elején mindenki fogadkozik, tervez. Mik a tervei a jövőre nézve?
– Távolabbi tervem lehet még az Ápolási Egyetem, hiszen most az élet-hosszig tartó tanulás korszakát éljük.
Titkos vágyam – talán, hogy lássam az óceánt.

A szerk.