Folyóparti város lakójaként mindig is vonzott a vízi élet. Sokszor eltűnődtem azon, hogyan jutottunk el odáig, hogy a Duna mára a kikapcsolódás és sportolás területére zsugorodott életünkben. Milyen lehet a vízből és a vízen élni?
Ebbe az életformába mindenki betekintést nyerhet, aki ellátogat az „Adria királynője” jelzőt kiérdemlő Velencébe. Azonban az évnek van egy kitüntetett időszaka, pünkösd vasárnapja, amikor emberek tömegei szerte Európából ellátogatnak a városba, hogy a Vogalongának nevezett eseményen - amit a biciklis Critical Mass-hoz lehet hasonlítani és inkább felvonulás, karnevál, mint verseny - részt vegyenek. A Négy Égtáj SE szervezésében hatan hasonlóképp tettünk. Felpakoltuk egy bérelt teherautóra az egyesület három, LEADER-pályázaton nyert tengeri kajakját és meg sem álltunk a várossal szemközt lévő Lido szigetéig. Itt nyílt lehetőségünk először találkozni a lagúna különös világával (ami a tenger homokszigetek vagy homokturzások által egészen vagy részben elzárt sekély vizű part menti öble), majd azt elhagyva a nyílt tengerrel, ahol saját bőrünkön tapasztaltuk az ár-apály jelenségét.
Az első vízi élmények után felszálltunk egy Vaporetto-ra (vízibusz), hogy a nagy nap előtt száraz lábbal járjuk be a nevezetességeket. A város hangulatában visszaköszön a lagúna kettőssége. Az épületekre a hanyag elegancia a jellemző, egyszerre patinásak és lepusztultak. Olyan, mintha nyolcadik kerületi omladozó homlokzatú bérlakásokkal találkoznánk a belvárosban azzal a különbséggel, hogy itt az épületek alsó szintjein olasz luxusmárkák boltjai találhatóak.
Vasárnap végre eljött a várva várt esemény. A rajt előtt 1 órával a Szent Márk térrel szemközt ültünk a kajakjainkban és végignéztük, ahogy a többi résztvevő felvonul. Voltak 8-10 fős velencei gályások, gondolások, német, holland lányokból álló kielboat-osok, magyar, olasz sárkányhajósok, volt vízi bicikli, lábbal hajtható kajak, virággal feldíszített csónak és a legkülönfélébb emberi erővel hajtható vízi jármű.
Mivel tanácsos előrébb engedni a gyorsabb hajókat, ezért az élbolytól lemaradva vártuk az indulást. Pontban 9 órakor a hangosbemondón a dallamos olasz felvezetőt lezárta a „Viva Vogalonga, Viva Venezia!” felkiáltás, melyre a legtöbben felemelték a lapátjukat. Majd eldördült az ágyú, jelezve a rajt kezdetét és színes kavalkádként nekivágtak a részvevők a 30 km-es távnak. Az útvonal a lagúnában többnyire sekély részeken, lakott és lakatlan szigetek között vezetett Velencébe a Canal Grande-ba, a város főcsatornájába. Annak ellenére, hogy nem a mezőny elejéről indultunk, sokszor kellett a hátunk mögé nézni, hogy a gyorsabb hajók útjából még időben ki tudjunk térni, mert legtöbbször csak akkor hangzott el a csoportos gálya felkiáltás vagy éppen a női evezősök vékony, rikácsoló kiáltása, amikor már csak pár méter volt a hajók között. Az út során néhány helyen problémát jelentett az útvonal összeszűkülése, főként az evezősök hosszú lapátjai miatt.
Ezúttal sem kerültünk közelebb ahhoz, hogy megkedveljük a hazánkban kevésbé népszerű evezős sportágat. A kisebb kellemetlenségektől eltekintve a résztvevőkön végig érezni lehetett az emelkedett hangulatot, hogy itt ma valami nagyszerű történik. Az illető számára, legyen fiatal vagy idős, származzon bármely országból, ünnepi hangulatot kölcsönzött a karneváli hangulat, az integető, fényképező turistasereg, az erkélyekről, part menti éttermi asztalokról tapsoló helyi lakosok és nem utolsó sorban a lagúna és a csodálatos város.
Velencébe érve felváltott kézzel fényképeztünk, integettünk és lapátoltunk. A célnál fiatalok dobálták a nejlonba csomagolt oklevelet és érmet, valamint utolsó frissítőpontként a palackos üdítőt és vizet. A rendezvény vége számunkra a városi csatornák bejárásának kezdetét jelentette. Gondolások és vízi taxisok között még jó pár kilométert tettünk meg, mielőtt búcsút intettünk volna a várostól. Mindenki győztesnek mondhatta magát ezen a napon, aki végigevezte a távot. Pár hónap múlva győztesként kisorsolnak egy rajtszámot, ami szintén azt jelképezi, hogy ezen a vízi felvonuláson valóban a részvétel számított.
(Azon kedves olvasóink, akik képeket is szeretnének látni, látogassanak el Egyesületünk facebook oldalára:
Kern András – Négy Égtáj SE
(Nyomtatásban megjelent a Nyergesi Hírmondó 2011 júliusi számában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése