Foci évzáró

Június 18-án a tanévzáró után egy nappal egy másik évzáró is megrendezésre került, melynek a focipálya adott otthont. A labdarúgó utánpótlás sportolói és szüleik búcsúztatták el a 2010/2011-es évet. Az egész szombatot kitöltő programra már napokkal előtte megkezdődött a készülődés, ki a sátrat állította, ki a pörköltnek való húst, ki a délelőtti focitorna beosztását készítette elő, míg a gyerekek az utolsó napokat kihasználva a pályán edzettek.

Kellett az erőnlét és a technika, hisz komoly ellenfelekkel kerültek szembe fiaink. A környékbeli Lábatlan, Tatabánya és Komárom csapatain kívül Vác, Győr-Ménfőcsanak, Dalnoki Akadémia és az FTC utánpótlás focistái próbáltak minél több gólt lőni a hazaiaknak. De mi nem adtuk könnyen a trófeát. A bajnokságot a 2003-as korosztályban az a Dalnoki Akadémia nyerte, aki ellen az első meccsen győzelmet arattunk (így lesznek elsőkből utolsók, utolsókból elsők), a Zoltek SE csapata pedig Berber József vezetésével a 6–7. helyen végzett. Ebben a felállásban utoljára, de egy vadonatúj névre szóló mezben először futballozó 2001-es csapat Ménfőcsanak és Tatabánya mögött a bronzérmet vihette haza emlékül. Az utolsó felállás emlékéül is, mivel Millei Tamás edző és a gyerekek közel 4 éve tartó közös munkája ezzel a bajnoksággal lezárult, ezután mindenki számára egy új fejezet kezdődik a labdarúgás terén. A különdíjasok felsorolásakor 2 hazai név is elhangzott: a 10 évesek között a gólkirályi címet Váli Balázs, a 8 éveseknél a legjobb mezőny játékosi címet Engelbrecht Fanni kapta, akik, bátran mondhatom, nem csak a szombati, hanem egész évi teljesítményük alapján is megérdemelten vették át az elismerést. Az eredményes, fárasztó délelőtt után mindenki hazatért felfrissülni, hogy pár órával később kezdődhessen az évzáró tét nélküli része. Elkészült a pörkölt, a sátor alatti asztalok megteltek finomabbnál finomabb süteménnyel, palacsintával, gyümölccsel, melyek többször is a hűsbe csábították a labdát megunni nem akaró, egész nap focizó gyereksereget. Aki csak a testvérét kísérte el, az sem maradt ki a jóból, a felállított ugráló várban huppanhatott kifulladásig.

Fordult az év közben megszokott felállás és most a gyerekek szurkolhattak, vagy éppen bíráskodhattak az apukák ill. az anyukák egymás elleni mérkőzéseire benevezett bátor szülőknek, edzőknek. Volt olyan, aki felkészülten mezben, sportszárban rúgta a bőrt, de volt, aki pusztán mezítláb, hosszú szoknyáját megemelve látta el a kapusi teendőket a 2×10 perces mérkőzéseken, mely elég időt adott – nekünk anyukáknak mindenképp – ahhoz, hogy még nagyobb tisztelettel legyünk a pályán folyamatosan helytálló csemetéinkkel szemben. Jó időben, jó hangulatban telt ez a nap. A játékos szerepcsere némiképp elmosta a sportoló–edző, gyerekszülő határokat. Köszönet mindenkinek az egész éves fáradságos munkáért, ősszel újult erővel folytatjuk tovább!!!
BR
(Nyomtatásban megjelent a Nyergesi Hírmondó 2011 júliusi számában.)