A Hírmondó előző számában írtam, hogy az első magyarországi népszámlálás (1784–1787) alapjait képező „Egyéni ház és családi ív”-ek szinte mind áldozatul estek II. József rendszerének összeomlását kísérő közörömnek. (Valószínűleg ezekből a “megalázó” lajstromokból rakták az örömtüzeket.)
Csupán Győr városáról és az Esztergom vármegyei Nyergesújfaluról (Neudorf) maradtak fenn. Ortutay Andrásné levéltáros a KEMÖ Levéltára Évkönyvében “Nyergesújfalu a XVIII. század végén” és “Nyergesújfalu az 1784–1787-es összeírás tükrében” című cikkeiben már feldolgozta a véletlen szerencsével fennmaradt népszámlálási adatokat. Ezekből a cikkekből idézek most olyanokat, amelyek a mai nyergesieket is érdekelhetik. A népszámlálást gondosan előkészítették. Előre megállapították a település nevét: Neudorf, sorszámát: Nro.5.
Új szervezetet és módszereket nem kellett alkotni: az örökös tartományokra érvényes 1777. évi rendeletet alkalmazták. A megye által kirendelt polgári biztos: Sigmund Thaly, az egyesített Esztergom és Komárom megye szolgabírója, a katonai összeíró biztos: Sigmund Spillmann, az Eszterházy Miklós ezred főhadnagya járta a települést. Valószínűleg kíséretükben volt a helyi lelkipásztor, Nicolaus Huszár, az “összeírandók lelke” kedvéért. Házanként és családonként töltötték ki az íveket. Az összeírás nyelve a német volt. Majd településenként és megyénként összesítették. Minden ívet négy példányban készítettek el. A demográfiai változásokat (születés, halál, házasság, az életkor és a foglalkozás, valamint a testmagasság változása, összeírása helyéről való távozás) 1785 és 1787 között vezették. (Nyergesújfalun 1785. március–1787. március) 1788-ban a megyék már hallgatólagosan felhagytak a rendelet betartásával, s az 1790/91-es országgyűlés érvénytelenítette is. Ennél a népszámlálásnál a nők adatai hiányosak, viszont nem véletlen, hogy milyen pontos a férfiak életkorának, testmagasságának és migrációjának számontartása. Gondosan ügyeltek a változások követésére (jegyezték, ha a fiú elmúlt 17 éves, ha alacsony középtermetűre gyarapodott, ha szolgálatot vállalt vagy változtatott). Ez mutatja, hogy az összeírás egyik elsődleges feladata a hadsereg céljainak támogatása volt. A népszámlálás rengeteg adatot rögzített a faluról, annak lakosságáról, a családokról, a falu társadalmáról. Most csak néhány érdekességet, példát szeretnék felsorolni az összesítő statisztika után.
Neudorf (Újfalu): birtokosa: esztergomi érsek, 198 ház, 282 család, jogi népesség: 1258, távollévők: 9, idegenek: 30, tényleges népesség: 1278. Férfiak száma: házas: 257, nőtlen: 386, összesen: 643. Nők összesen: 615. A férfiak közül: pap: 1, tisztviselő: 1, polgár: 7, paraszt: 103, polgár és paraszt örököse: 78, zsellér: 169, egyéb: 68, szabadságolt katona: 2, sarjadék 1–12 éves: 166, 13–17 éves: 48, összesen: 643.
A népszámláláskor körbeszámozták a falut (ez a módszer egészen az 1950-es évekig megmaradt), kezdve az 1. plébániával és befejezve a 198-as iskolával (ma óvoda). A templom volt a 199-es. A számlálóbiztosok az utasításnak megfelelően a házak számának sorrendjében járták végig a falut, hogy minden családot (háztartást) számba vegyenek. A terep bejárása nem okozhatott nehézséget: a házak egy útra, a főútra felfűzve épültek. Ez egyben a bécsi országút is volt, a Bécs–Buda közt közlekedő postajárat fogatváltó állomásával (Dorog és Almás között), 1750-től postakocsi szolgálattal, rendszeres személyszállítással. Ezen az útvonalon is hajtották a pesti marhavásárokról a jószágot az osztrák és német tartományokba. Nevezetesebb épület csak az 1770-ben barokk stílusban épült új templom (Antonio Gamba, a faluban összeírt olasz kőfaragó mester dolgozott rajta) és az 1779-ben épült barokk plébánia. A sorrend egyben a falu hierarchiáját is tükrözi. A “Pfar Hof”-ban lakó Nikolaus Huszár népes háztartásával kezdik, majd módosabbakat: postamestert, kereskedőt, ½ és ¼ telkes parasztokat írnak össze, szép nagy családokat, legényeket, szolgákat. Ezután következtek a falu keleti részében és a mai Jókai utcában a zsellérek, napszámosok, valószínűleg családjukba szorult rokonaikkal vagy egészen kis, 2-3 tagú családdal.
Következnek a “Gemein Haus”-okban lakó pásztorok, özvegyasszonyok a “Gemein Hospital”-ban. Majd mintha fordulnának: újra zsellérek, parasztok, iparosok, végül a “Gemein Schull Haus” lakója, Bartholomeus Radl jegyző és iskolamester és praeceptorai zárják a sort. 199 házat írtak össze – ebből 194-ről maradtak fenn adatok. Nyergesújfalun 1,3 család jutott egy házra. Egy háztartásra átlagosan 4,5 fő jutott. A legkisebb háztartásban 1 fő, a legnagyobban 21 fő íratott össze. A német telepítés az összeírásból is világosan kitűnik: a családfők közül: magyar nevű: 96, német nevű: 172.
Vegyes nemzetiségű család kevés volt. A legérdekesebb özvegyi háztartás a bábáé: 2 leány él nála és 3 fiú. Ők valószínűleg dajkaságba vállalt gyerekek. Nyergesújfalu társadalma egyértelműen paraszti jellegű volt. Itt és akkor parasztnak minősültek a fél és negyed telkesek (nagyobb telekhányaddal senki sem rendelkezett), a zsellérek, napszámosok, a pásztorok és a szabadságolt katonák is. A férfi családfők 89,2 %-a az országos átlagnál valamivel több, de ez falu esetében természetes. Újfalun 7 férfi családfőt minősítettek polgárnak – a családfők 2,8 %-át: Josephus Deller szűcsmester, Antonius Gamba kőfaragó, Gabriel Hartman pék, Stephanus Joó molnármester, Jacobus Miller mészárosmester, Joannus Szeiberth zsindelyesmester, Ladislaus Tiro vendéglős. Az értelmiséghez tartozott a megyei chyrurgus, a pap, a postamester, a jegyző és iskolamester, a gazdasági tisztviselő, 5 fő, a férfi családfők 2,06 %-a. 2 férfi családfő egyik kategóriába sem fér bele: az önálló családban élő postáslegény és a megyei katona. Egyházi birtok lévén nemes nem élt a faluban. Az összeírásban szereplő családok jelentős része (pl. a Lohnerek, Hazelmajerek, Szauterek, Hummelek, Szalayak, stb.) ma is a faluban (ma már városban) él, sorsuk akár a mai napig követhető lenne.
Padányi Lajos
(Nyomtatásban megjelent a Nyergesi Hírmondó 2011. júliusi számában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése