II. József uralkodása alatt volt az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). 1869-től aztán rendszeresen tíz évenként tartottak népszámlálást, idén ősszel a tizenötödiket. Ebből az alkalomból szeretném bemutatni az első magyarországi népszámlálást, majd a következő Hírmondóban Újfalu társadalmát az 1784-87-es összeírás tükrében. A XVIII. században és azt megelőzően az uralkodók elsősorban adózási és katonai célokból íratták össze a népesség különböző rétegeit. Az adófizető háztartások számának megállapítása volt a XV. századtól kezdve ismert dicalis összeírások célja. A terményekből fizetett egyházi tized és a földesurat illető kilenced mennyiségét tüntették fel a dézsmajegyzékekben, az úrbéresek szolgáltatásainak ellenőrzésére szolgáltak az urbáriumok. Az állandó katonaság eltartásának költségeit az 1715. évi országos összeírás alapján kívánták az adózókra hárítani, és ezeknek az adatoknak a tökéletesítésére voltak hívatva az 1720-ban és 1728-ban megismételt országos adatfelvételek. A XVII. század végétől kezdve készülő megyei összeírások az adóterhek szétosztásának alapjául szolgáló vagyoni állapotot tudakolták, míg az egyház a hívők számának megállapítása érdekében tárta fel az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben és lélekszám-összeírásokban a helységek népességének számát. Az összeírások sorozatában az 1770-ben országosan elrendelt, az egyházi szervek adatgyűjtése alapján készülő lelkek összeírása – Conscriptio Animarum – új fejezetet jelent a népesség számának meghatározása terén. A birodalom kormányzásának megkönnyítése, illetve nagy horderejű gazdaságpolitikai, majd katonai célok megvalósítása egyre sürgetőbbé teszi a társadalom nem, kor, foglalkozás szerinti összetételének a népesség számában bekövetkezett változásoknak ismeretét. Ezt a célt szolgálta Mária Terézia 1777. évi pátense, amely az örökös tartományokban 1777. november 1. és január 1. között végrehajtandó népszámlálásról intézkedik.
Ezt az 1777. évi népszámlálást Magyarországon nem hajtják végre. 1780. november 29-én lépett Magyarország trónjára II. József, a Habsburg-ház e különös sarja, a magyar közigazgatás egyik legnagyobb reformere. Uralkodói tevékenysége elsősorban egyénisége és progresszív reformjai miatt szinte trónra lépésétől kezdve a támadások kereszttüzébe került, gyalázása vagy felmagasztalása napjainkig tart. A török kiűzése után újra európai országgá tette Magyarországot Mária Terézia és II. József uralma. Nagyszabású tervek és nagy jelentőségű intézkedések hihetetlen sorozata született meg a szűk tíz józsefi esztendőben – köztük a magyar bürokrácia.
Az 1784. július 16-án elrendelt magyarországi népszámlálás céljaival, végrehajtásával, eredményeivel és az általa kiváltott ellenállással jól tükrözi II. József egész rendszerének lényeges vonásait. Az összeírást fontossá és sürgőssé tette, hogy egyedül Magyarország népességéről nem álltak rendelkezésre a reformok végrehajtásához szükséges számszerű ismeretek. A népszámlálást gondosan előkészítették. Előre megállapították a település nevét, sorszámát. Az összeíró biztosokat Pozsonyba rendelték rövid tanfolyamra, számlálásban gyakorlott katonatiszteket vezényeltek Magyarországra.
Új szervezetet és módszereket nem kellett alkotni: az örökös tartományokra érvényes 1777. évi rendeletet alkalmazták. A megye által kirendelt polgári biztos és a katonai összeíró biztos járták a településeket. Nem az ellenállástól féltek, hanem a hadsereg szempontjait akarták maradéktalanul érvényesíteni. Valószínűleg kíséretükben volt a helyi lelkipásztor az „összeírandók lelke” kedvéért. Házanként és családonként töltötték ki az íveket.
Az összeírás nyelve lehetőleg a német volt. Majd településenként és megyénként összesítették. Minden ívet négy példányban készítettek el. A demográfiai változásokat (születés, halál, házasság, az életkor és foglalkozás, valamint a testmagasság változása, az összeírás helyéről való távozás) 1785. és 1787. között vezették.1788-ban a megyék már hallgatólagosan felhagytak a rendelet betartásával, s az 1790/91-es országgyűlés érvénytelenítette is. A munkálatok alapjai, az „Egyéni ház és családi ív”-ek szinte mind áldozatul estek II. József rendszerének összeomlását kísérő közörömnek. (Valószínűleg ezekből a „megalázó” lajstromokból rakták az örömtüzeket.) Csupán Győr városáról és az Esztergom vármegyei Nyergesújfaluról (Neudorf) maradtak fenn. Ezt a véletlen szerencsét használom fel, hogy a következő Hírmondóban bemutassam a XVIII. század végi Nyergesújfalu (Neudorf) társadalmát.
Padányi Lajos
(Nyomtatásban megjelent a Nyergesi Hírmondó 2011. júniusi számában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése