A szoba nem volt éjszakára besötétítve. Az ablakkal szemben lévő falon, a fa lombján áthatoló fény különös mozit produkált. A szél mozgatta ágak táncoló leveleinek titokzatos árnyéka betöltötte a szobát.
A fiú a lovas, kardozós filmeket szerette. Most mégsem tudta levenni a szemét erről a különös árnyjátékról. Fantáziája elragadta és mindenféle történetet kreált a látottakhoz. Néha félelmetes és ijesztő volt a látvány, ugyanakkor hihetetlen és meseszerű. Az élmény váratlansága meglepte, de egyidejűleg szórakoztatta is. Sokáig nem tudott elaludni. Szeretett volna álmodni. Álmaiban mindig ő volt a hős, a bátor, a legyőzhetetlen.
A kamaszok lelkivilága már csak ilyen. Amit látott csak díszlet, háttér a kalandjaihoz. A kamaszkor lényege, hogy ott még nincs lehetetlen!
Major Attila
(Nyomtatásban megjelent a Nyergesi Hírmondó 2011. augusztusi számában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése