20 éves egyetemista vagyok. A „nagy” Budapestre járok fel nap, mint nap. Eddig ott laktam. Milyen is egy egyetemista élete? Hát persze hogy eljár szórakozni. Elmegy pár helyre, eldönti melyik számára a legmegbízhatóbb, a legbiztonságosabb és azt választja törzshelyéül. Mit csinál egy 13-18 éves? Elmegy minden bulira, aminek a reklámja a legdivatosabb, a legnagyobb hangú. Mert az menő.
Voltam én is ennyi, én is menő akartam lenni. Azóta komolyabb lettem, felmértem a határaim és ésszel is jól tudom érezni magam.
Amíg rá nem jöttem erre, engem sem érdekelt a tömeg, a „barátságtalan” emberek, az volt a lényeg, hogy megmutassam az idősebbeknek, hogy én már milyen “nagy vagyok”. Nem törődtem én semmivel. A mostani fiatalok is ilyenek és tudom, hogy mindenkinek volt ilyen korszaka, akkor is ha letagadja. Amikor nem törődtek azzal, hogy valami veszélyes vagy nem, csak mentek a tömeg után. Aztán voltak, akik a tömeg áldozatai lettek. Rengeteg embert megrázott, mindenki erről beszél. Ki a felelős? Mindenki a másikra mutogat. Az „okosok” majd megállapítanak valamit, hogy megnyugtassák a szülőket, meg a népet. Kétlem, hogy kiderülne, hogy mi volt, ha egyáltalán lesz még róla szó a nagy médiában, és nem csak megvárják, míg ezt is szépen elfelejtik az emberek, mint oly ok más dolgot. Egy valami mégis marad. Hirtelen előkerült a hatóság, és ellenőrzik a szórakozóhelyeket, itt a kis vidéki városban. Most hirtelen mindenkinek az a fontos, hogy ellenőrizzenek minket és tegyék a dolgukat. Fél tízkor, péntek este el akarnak minden kiskorút küldeni haza (hiába lakik “iksz” kilométerre – sőt, van felnőtt felügyelet). Kérdem én: ezt miért most? Miért nem mindig? Azért mert most mindenki erre figyel és akkor most megmutatják, hogy ez a dolguk?
Félreértés ne essék, nem ellenük szól – csak gondolkodom.
Itt éltem egész eddigi életemben. Tudom, hogy előfordult az utóbbi időben, hogy késsel ment iskolába egy-két gyerek – általános iskolásokról van szó – verték már meg barátomat csak azért, mert nem adott cigit, láttam már 13 éves lányt öntudatlanul fetrengeni, mikor a “barátai” csak még jobban megalázták és nevetségesebbé tették. Betörnek házakba, közintézményekbe, és még sorolhatnám… Nehéz, de ilyenkor is legyen ott a hatóság!
Ellenőriznek, esetleg már belépésükkor előítéletekkel telítettek olyanokkal szemben, akik nem tesznek semmi rosszat – de épp olyan stílust képviselnek, amihez negatív sztereotípiákat kötnek az emberek…
Ellenőrizni, okosítani a fiatalokat folyamatosan, mindig új ismeretek közlésével és elrettentő példák szemléltetésével kellene. Nem csak olyankor, amikor éppen volt valami rettenetes és szörnyen megrázó kis országunkban… a hangsúly a “mindig”-en van.
Arról nem is beszélve, hogy mindezek után elmennek előttünk az úton és a szolgálati gépjármű egyik lámpája nem ég, mást persze ezért megbüntetnek.
Zárásképp csak annyit mondanék el újra, hogy nem a munka elleni tiszteletlenség szólt belőlem, csak a hitelességet keresem…
Bogyó Nikolett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése