Az októberi Hírmondóban bemutattuk a Magyar Viscosa Rt. megalakulását és kezdeti éveit. Most folytatjuk városunk e meghatározó nagyüzemének történetét.
Államosítás, letartóztatásokkal
Az államosítás (1948. november 26.) kibontakozást jelentett a megelőző évben már igen korlátozott hatáskörű részvénytársasági vezetés okozta bizonytalanságból. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank államosítása már előzőleg is kihatott a vállalat életére. 1948-ban egy 2 hetes üzemzavar történt, melynek, okait nem tisztázták. Ám mivel közvetlenül az államosítás után történt, hatósági vizsgálat és letartóztatások is követték. Két művezetőt vittek el, és dr. Molnár László termelésvezetőt. 1948 szeptemberében a műszaki vezetés is megváltozott. Radnóti József svájci üzleti útján lemondott az igazgatóságról, munkakörét Fischer Béla főmérnök vette át. Az 50-es években folytatódott az üzem berendezéseinek modernizálása és a hiányzó, kisegítő létesítmények pótlása. A társaság Magyar Viscosagyár néven működött tovább.
1956. október 27-től 1957. január 25-ig üzemszünet volt. Csak a kazánházi dolgozók, a bérelszámolás, a pénztár, az üzemőrség beosztottjai és a munkástanács tagjai jártak be. A félkész anyagok használhatatlanná válása mintegy negyedmilliós kárt, az üzemszünet pedig 5 millió veszteséget okozott.
Termékváltások,fejlesztések
1958 februárjában megkezdődött az üzemszerű CMC-termelés saját eljárás és szabadalom alapján. Az 1968–73 közötti időszakot már a termékváltás jellemezte. Megszűnt a műselyem-, a celofán-, a szivacsgyártás, viszont fejlesztették a viszkózaszál készítését.
1973-ra megduplázódott a termelése, és csak1991-ben fejezték be végleg a vágott viszkózaszál gyártását. Itt gyártották az első szintetikus alapú vegyi szálat, 1965-re már évi 3000 tonnát. Az új szál márkaneve kezdetben DANULON, később DANAMID lett. 1982-ben áttértek a DANAMID-granulátum gyártására. Az üzem textilrészlegének fejlesztése lehetővé tette jól értékesíthető termékek gyártását.
A cég második szintetikus szála a polipropilén volt, melynek kísérleti gyártását már 1962-ben kezdték, és egy 1977-ben beállított modern gépsoron egészen 1989-ig gyártották évi 1000 tonna mennyiségben.
1969 februárjában szerződtek az olasz SNIA VISCOSÁ-val, és 1973-ban elindult a CRUMERON márkanevű poliakrilnitrilszál gyártása.
Meghatározó dátum 1988. május 2. Ekkor rakták le a MAVILON-szálat gyártó üzem alapkövét. A DU PONT cég eljárásával évi 16.000 tonnát tudtak előállítani 1991 után. A CRUMERON-szál gyár- tása során keletkezett osztályos szálak hasznosítására 1982-ben átadták a DREF-üzemet, mely egyrészt fonalat, másrészt lakástextil termékeket állított elő. Ma már nem üzemel. Több más termék előállítását is megkezdték. 1981-től a NETLON Ltd. eljárása alapján készítettek többféle műanyaghálót és műa-nyagrácsot. Az üzem nagy felhasználói kör számára sokféle típusú és funkciójú terméket gyártott.
Kutatások, kísérletek, privatizáció
Szinte az alapítástól kezdve jellemezte az üzem tevékenységét a kutatás és a fejlesztés. 1967-ben a Műanyagipari Kutató Intézet műszálkutató részlegét Budapestről a VISCOSÁ-ba helyezték át. A fő kutatási irány a szálelőállítási és szálalkalmazási technológiák fejlesztése volt, valamint a műanyagok előállítása és feldolgozása. 1973-ban 3000 m2-es csarnok létesült a hatalmas gyártóberendezéseknek. 1986-ban új kutatási területeket nyitottak, a termékekhez kapcsolódó fejlesztés közvetlenül a termelőegységekhez került. Itt alakult ki a hazai membrángyártás-, és kutatás legnagyobb bázisa. Fellendült a környezetvédelemmel összefüggő kutatás is. A Fejlesztési Intézet kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn más kutatóintézetekkel, illetve egyetemekkel.
Az intézet műszaki könyvtárában több mint tízezer kötetnyi szakirodalomban búvárkodhatott a kutató.
A vállalat növekedésével korszerű infrastruktúra alakult ki. A működéséhez szükséges villamos energia 70 %-a az országos hálózatról érkezett a többit az üzem maga termelte meg. Vízgőzből is sokat használtak, azt is saját egységük termelte. 1993. július 1-jén a vállalat részvénytársasággá alakult. Hagyománytiszteletből újra a MAGYAR VISCOSA Rt. nevet vette fel.
1995 a privatizáció éve. A részvények majdnem 100 %-át egy St. Louis-i székhelyű cég, a ZOLTEK vette meg. Új távlatok nyíltak a ZOLTEK MAGYAR VISCOSA Rt. nevet viselő vállalat előtt. Az új tulajdonos a világ egyik legjelentősebb szénszálgyártója, és Nyergesújfalun nemzetközi mércével is jelentős szénszál- és prekurzor gyártó kapacitást kívánt létrehozni. 1996-tól megkezdődtek a beruházás előkészítő munkái, és 1997. június 15-én megindult a termelés.
1998-ban a vállalat neve ZOLTEK Rt. lett. Ma már a hagyományos VISCOSA-termékekből semmit sem gyártanak.
Cikkemmel talán azt is elérhetem, hogy a VISCOSA nevet valamilyen formában (utcanév, tér elnevezése) őrizzük meg az utókor számára. Az kevés, hogy az egyik lakótelepünket Viscosa-lakótelepként emlegeti a köznyelv…
Padányi Lajos
Államosítás, letartóztatásokkal
Az államosítás (1948. november 26.) kibontakozást jelentett a megelőző évben már igen korlátozott hatáskörű részvénytársasági vezetés okozta bizonytalanságból. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank államosítása már előzőleg is kihatott a vállalat életére. 1948-ban egy 2 hetes üzemzavar történt, melynek, okait nem tisztázták. Ám mivel közvetlenül az államosítás után történt, hatósági vizsgálat és letartóztatások is követték. Két művezetőt vittek el, és dr. Molnár László termelésvezetőt. 1948 szeptemberében a műszaki vezetés is megváltozott. Radnóti József svájci üzleti útján lemondott az igazgatóságról, munkakörét Fischer Béla főmérnök vette át. Az 50-es években folytatódott az üzem berendezéseinek modernizálása és a hiányzó, kisegítő létesítmények pótlása. A társaság Magyar Viscosagyár néven működött tovább.
1956. október 27-től 1957. január 25-ig üzemszünet volt. Csak a kazánházi dolgozók, a bérelszámolás, a pénztár, az üzemőrség beosztottjai és a munkástanács tagjai jártak be. A félkész anyagok használhatatlanná válása mintegy negyedmilliós kárt, az üzemszünet pedig 5 millió veszteséget okozott.
Termékváltások,fejlesztések
1958 februárjában megkezdődött az üzemszerű CMC-termelés saját eljárás és szabadalom alapján. Az 1968–73 közötti időszakot már a termékváltás jellemezte. Megszűnt a műselyem-, a celofán-, a szivacsgyártás, viszont fejlesztették a viszkózaszál készítését.
1973-ra megduplázódott a termelése, és csak1991-ben fejezték be végleg a vágott viszkózaszál gyártását. Itt gyártották az első szintetikus alapú vegyi szálat, 1965-re már évi 3000 tonnát. Az új szál márkaneve kezdetben DANULON, később DANAMID lett. 1982-ben áttértek a DANAMID-granulátum gyártására. Az üzem textilrészlegének fejlesztése lehetővé tette jól értékesíthető termékek gyártását.
A cég második szintetikus szála a polipropilén volt, melynek kísérleti gyártását már 1962-ben kezdték, és egy 1977-ben beállított modern gépsoron egészen 1989-ig gyártották évi 1000 tonna mennyiségben.
1969 februárjában szerződtek az olasz SNIA VISCOSÁ-val, és 1973-ban elindult a CRUMERON márkanevű poliakrilnitrilszál gyártása.
Meghatározó dátum 1988. május 2. Ekkor rakták le a MAVILON-szálat gyártó üzem alapkövét. A DU PONT cég eljárásával évi 16.000 tonnát tudtak előállítani 1991 után. A CRUMERON-szál gyár- tása során keletkezett osztályos szálak hasznosítására 1982-ben átadták a DREF-üzemet, mely egyrészt fonalat, másrészt lakástextil termékeket állított elő. Ma már nem üzemel. Több más termék előállítását is megkezdték. 1981-től a NETLON Ltd. eljárása alapján készítettek többféle műanyaghálót és műa-nyagrácsot. Az üzem nagy felhasználói kör számára sokféle típusú és funkciójú terméket gyártott.
Kutatások, kísérletek, privatizáció
Szinte az alapítástól kezdve jellemezte az üzem tevékenységét a kutatás és a fejlesztés. 1967-ben a Műanyagipari Kutató Intézet műszálkutató részlegét Budapestről a VISCOSÁ-ba helyezték át. A fő kutatási irány a szálelőállítási és szálalkalmazási technológiák fejlesztése volt, valamint a műanyagok előállítása és feldolgozása. 1973-ban 3000 m2-es csarnok létesült a hatalmas gyártóberendezéseknek. 1986-ban új kutatási területeket nyitottak, a termékekhez kapcsolódó fejlesztés közvetlenül a termelőegységekhez került. Itt alakult ki a hazai membrángyártás-, és kutatás legnagyobb bázisa. Fellendült a környezetvédelemmel összefüggő kutatás is. A Fejlesztési Intézet kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn más kutatóintézetekkel, illetve egyetemekkel.
Az intézet műszaki könyvtárában több mint tízezer kötetnyi szakirodalomban búvárkodhatott a kutató.
A vállalat növekedésével korszerű infrastruktúra alakult ki. A működéséhez szükséges villamos energia 70 %-a az országos hálózatról érkezett a többit az üzem maga termelte meg. Vízgőzből is sokat használtak, azt is saját egységük termelte. 1993. július 1-jén a vállalat részvénytársasággá alakult. Hagyománytiszteletből újra a MAGYAR VISCOSA Rt. nevet vette fel.
1995 a privatizáció éve. A részvények majdnem 100 %-át egy St. Louis-i székhelyű cég, a ZOLTEK vette meg. Új távlatok nyíltak a ZOLTEK MAGYAR VISCOSA Rt. nevet viselő vállalat előtt. Az új tulajdonos a világ egyik legjelentősebb szénszálgyártója, és Nyergesújfalun nemzetközi mércével is jelentős szénszál- és prekurzor gyártó kapacitást kívánt létrehozni. 1996-tól megkezdődtek a beruházás előkészítő munkái, és 1997. június 15-én megindult a termelés.
1998-ban a vállalat neve ZOLTEK Rt. lett. Ma már a hagyományos VISCOSA-termékekből semmit sem gyártanak.
Cikkemmel talán azt is elérhetem, hogy a VISCOSA nevet valamilyen formában (utcanév, tér elnevezése) őrizzük meg az utókor számára. Az kevés, hogy az egyik lakótelepünket Viscosa-lakótelepként emlegeti a köznyelv…
Padányi Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése